Tartalomjegyzék

A tartalomjegyzékbe azokat a cikkeket válogattam be, amelyeket szerintem érdemes elolvasni: 55 cikket a 100-ból.
A legolvasottabb kategória a Közéleti volt, míg az én kedvenc témáim a Személyes, személyiség-fejlesztés és az Emberi viselkedés, filozófia. Ebben az irányban folytatom majd az írást.
A blogot kizárólag a Facebookon jelentettem meg, így 250-300 magyarul beszélőhöz jutottak el a cikkek további ajánlás, megosztás nélkül.

Közélet, napi események:
Minden terrorista muszlim? (legolvasottabb, 375+ nézettség)
Ki az a magyar, mi az a magyar? (205 nézettség)
Miért utálom a magyar történelmet – és imádok Magyarországon élni? (130+ nézettség)
Európai Unió = béke? (85+ nézettség)
A szinkronizált filmek nézése butít? (60+ nézettség)
Mit tegyek a népszavazáson? Gennyes tus vagy redvás szendvics? (45 nézettség)
A helyzet reménytelen, de tartható. Miért panaszkodik a magyar? (25+ nézettség)
A szerelem betegség? A homoszexualitás betegség? (25+ nézettség)
Ateisták, ha holnap kétségtelen bizonyíték kerülne elő, hogy istenek léteznek, ateisták maradnátok? (25+ nézettség)
Én is írok a Brexitről (20+ nézettség)
EFOTT 2016 és a Jobbik (20+ nézettség)
Miért keres többet Bjorn, mint Géza? (15+ nézettség)
Hogyan lesz Budapestből Nyugat-Európa, avagy a hazai turizmus 2016-ban (15 nézettség)
Az internetes forradalom meglovagolása: Ötletblog (15 nézettség)
A magyarországi kommunizmus, 1989 szóban (kevesebb mint 10 nézettség)

Személyes, személyiség-fejlesztés:
Áttörések az életben (95+ nézettség)
Az utolsó cikk a blogon: tanulság (35+ nézettség)
Ami neked a könnyebb út, ott nekem a könnyem hullt (25+ nézettség)
Neked mi a fontos az életben? (20+ nézettség)
Néhány rövid gondolat a radikalizmusról (20+ nézettség)
Miért ír valaki blogot? (15+ nézettség)
A problémamegoldás anatómiája (10+ nézettség)
A Te életednek is lehet értelme (10+ nézettség)
Cím nélküli, kósza gondolatok (10 nézettség)

Emberi viselkedés, filozófia:
A fontos dolgok dicsérete (110+ nézettség)
Tiszta vs. koszos szenvedés Teréz anyával (25+ nézettség)
Problémák, utópiák, epifániák (25-ös nézettség)
Ember-tudomány (20+ nézettség)
Átlagos vs. kiemelkedő (20+ nézettség)
Te mennyit érsz? 12-t vagy 1.345.981-t?  (20+ nézettség)
Az unalom pontosan olyan, mint a majonéz (20+ nézettség)
Akarsz valami nagyot tenni a világért? (15+ nézettség)
Az őszinteség dicsérete (15+ nézettség)
Kell isten a vallásalapításhoz? (15+ nézettség)
Az elme-nyitás és a fókuszálás tökéletes kombinációja
 (10+ nézettség)
Steve Jobs halála, avagy a zseni sem tud mindent (10+ nézettség)
Vétkesek közt tényleg cinkos, aki néma? (10+ nézettség)
Az altruizmusról, avagy a parasztok nyernek (10 nézettség)
A legjobb dolog az internetben (10 alatti nézettség)

Pénz, munka:
A pénz beszél, a kutya ugat (40+ nézettség)
Te miért dolgozol? (35+ nézettség)
Te mennyire utálod a munkád? (30+ nézettség)
Pénz = szabadság, avagy mennyi az ideális fizetés (25-ös nézettség)
Mi a legjobb a pénzben? (15+ nézettség)
A Te munkád mennyire fontos? (10 alatti nézettség)

Utazás:
Mi a f@sz az a Couchsurfing? (40+ nézettség)
Te miért nem utazol? (40 nézettség)
Amszterdamban (Egy nap vörös lámpák és könnyűdrogok nélkül) (30+ nézettség)
Death Road, Bolívia (30+ nézettség)
Szarajevó, Te álom! (20+ nézettség)
Skandinávia: belépés csak gazdagoknak és szépeknek? (20 nézettség)
Két ősellenség kibékül és bumm, így lett az EU (10+ nézettség)
The Real thing (kevesebb mint 10 nézettség)

Szexualitás, párkapcsolat:
Az emberi szexualitás kettős természete (100 nézettség)
A monogámia halála (50+ nézettség)
Szexualitás és fókuszálás (15+ nézettség)

Reklámok

Az utolsó cikk a blogon: tanulság

Nagy előnye egy utazási blognak, hogy teljesen világos, mikor kell befejezni. Amikor vége az útnak.
Nekem ugyanilyen könnyű dolgom van. Ez a 100. cikk. A blog most véget ér, ahogy terveztem.
Sok jó és egy-egy rossz hozzászólást kaptam az utóbbi fél évben. Néhány cikk jóval több emberhez eljutott, mint gondoltam, pár szinte senkihez. Köszönök minden konstruktív hozzászólást. Ujjgyakorlat, a kezdet kezdete, az első lépések voltak ezek a cikkek. Remélem, tetszettek, jól szórakoztatok, tanultatok valami újat.

2million-likes
Ja, ez még odébb van 🙂

Mire volt jó 100 cikket megírni, kb. 400 órát fókuszáltan dolgozni?

Elsősorban arra, hogy rájöttem, mit akarok tenni az életben. Az én rengeteg energiámmal és alacsony monotóniatűrésemmel egyértelmű, hogy egy dologgal foglalkozva nem lehetek boldog és sikeres. Tehát:
Személyes kapcsolatok: jó barátok, család, párkapcsolat
Közélet / EU: EU-s projektekben részt venni, ilyen irányban dolgozni / tovább tanulni (PhD), esetlegesen egyetemen oktatni; önkénteskedni, think tank munkájában részt venni, ilyen jellegű cikkeket írni
Turizmus: tour leading (vagy új desztinációkra vagy pénzre koncentrálva) és helyi idegenvezetés (free tours & specialty tours). A többletbevételt társadalmilag hasznos projektekre fordítani.
Weboldal személyiségfejlesztésről, amely az egyén életét (talán egy grassroot szervezeten át) segíti, esetleg forradalmasítja. Érdeklődés, siker esetén egy közösséget kovácsolni, mindezt támogatni a többletbevételből
Hobbik: nyelvtanulás (folyékony lengyel, német; spanyol és francia a cél), cikkek írása további témákban (filmértékeléseken át utazási témákon keresztül a szexualitásig), utazás (jobban megismerni a fejlett nyugatot és a harmadik világot).

Ez a terv nem túl ambiciózus, de nem is túl korlátozó.

Kicsit szomorú érzés, de mindez azt is jelenti, hogy nem leszek filmrendező, hostel-tulajdonos, humorista, világhírű író, hippi-közösség vezetője, történész, pszichológus, katona, genetikus professzor, etológus, hajléktalan, fizikai munkás, stb. Mit mondjak? Véges az élet.

priorities
Változtasd meg a prioritásaid és megváltoztatod az életed. Ilyen egyszerű.

És még néhány tanulság (bocs, ha Coelho-gyanúsak):
– ha változtatni akarunk a világon, cselekednünk kell, nem gondolkodnunk
– a pillanat, amikor nagyon sokat számít, hogy mit teszünk, nem háborúban, lángoló szerelemben, Shakespeare-i  dráma közepén, hanem most van
– a fontos nem feltétlenül radikális és izgalmas, sőt…
– a kevesebb több: az írásban is. A blogolásban pedig végképp.
– Nem az a lényeg, hogy az egész világot egyből megváltsuk. Lépésről-lépésre, lassacskán a jó irányba haladva messzebb jut az ember, mint rossz irányba sprintelve.

Stop Think Act
Állj meg. Gondold át. Cselekedj!

És tanulságok saját magamnak:
– én több megfogható dologban is hiszek: az Európai Unióban; az ember erejében, hogy megváltoztassa a külvilágot; az utazásban, az oktatásban és tanulásban: és itt az idő, hogy én is egy legyek azok közül, akik aktívan tesznek mindazért, amiben hisznek.
– attól, hogy néhány témában elmerültem és jó hatásfokon gondolkodom, nem lesz különösebben éles elméjű és igaz a véleményem a többi témában
– elégedetté tesz, hogy rendszeresen írok (ismét, kb. 7 év után)
én nem egy ellenálló-figura vagyok ebben a rendszerben. Sokkal inkább egy vállalkozó, önállóan gondolkodó valaki. A hangsúly az ellenállásról az érték-teremtésre tevődött át.
nincs szükségem rá, hogy a pénzre koncentráljak. A pénz az érték-teremtés következménye. A mostanihoz hasonló rendszerben, az én elvárásaimmal sosem fogok hiányt szenvedni.
– A pénzkeresés nem rossz dolog, mivel a megkeresett pénzt nem csak magamra költhetem, hanem megváltoztathatom vele a világot.
– Az utazás, filmnézés, olvasás, turizmus nem rossz dolgok: miért hagynám abba őket? (Még Tito marsall is talált rá időt, hogy évi 250-365 filmet nézzen!)
Rengeteg mindenhez nem értek. Rengeteg mindenhez sosem fogok érteni, alapszinten sem (ilyen szempontból rövid az élet). Érdemes arra koncentrálni, amit jól tudok és azokon a témákon belül maradni, amelyeket kiválasztottam magamnak.

20140217-175132.jpg
Elkötelezett vagyok, hogy jobb ember legyek ma, mint voltam tegnap. Jobb gondolatok, jobb döntések, jobb tettek.

Többé-kevésbé a blog hatására megváltoztattam a napi rutinomat:
– reggel és este tornázom
– elkezdtem odafigyelni arra, hogy mit és mennyit eszek.
– azt az időt, amit pihenésként online játékokkal töltöttem, most hírek olvasásával töltöm

Nevezhetjük mindezt egy művészeti terápiának? Szerintem igen. Teljesebb, elégedettebb, tudatosabb  embernek érzem magam, mióta elkezdtem ezt a projektet.

Mi marad a blog után?
– kb. 550 rövid jegyzetet mentettem el az utóbbi fél évben
– kb. 100 hosszú jegyzetet (legalább fél oldal) mentettem el az utóbbi másfél évben.
– egy félkész felmérés nektek, olvasóknak, hogyan folytassam az írást.
linkedin

Mi a következő terv?
Ideje egy tágabb közönséghez eljutni. Angolul (vagy angolul és magyarul) fogok írni, sokkal jobban meghatározott témában, mint eddig: personal development: problem solving, time management, money management, work-life balance, important vs. non-important things in life, etc.
Lesz normális design, weboldal, Facebook meg a többi oldal, névjegykártya, megosztott írások, saját írások, képek és minden más, ami kell egy sikeres bloghoz. Ins’Allah!

És még egyszer: köszönöm a figyelmet, köszönök minden konstruktív kommentet.

2016. 09. 27. Dubrovnik

thank_you_guys

Képek:
Google search
youtube
succesconnections
starinmoi
linkedin
quotesgram

A magyarországi kommunizmus, 1989 szóban

A magyarországi kommunizmus, 1989 szóban

Minden rendszer más típusú embereknek kedvez. A szocializmus az egyszerűeknek, lustáknak, nem hívőknek és nem arisztokrata, intellektuális, családba születetteknek kedvezett. Ennek azonban vége: az a mentalitás, amelyik kellemes életet biztosított 30 éve, ma lehet, éhen halni elég csak. Az a mentalitás, amelyik ugyanakkor börtönbe juttathatott, ma sikerhez vezethet.
1989-ben elkezdődött a rendszerváltás, amely máig nem ért véget. Ami velünk maradt, az a mentalitás, amelyet még az én generációm is az anyatejjel szívott magába: ne bízz a rendszerben, ne állj ellent, ne lógj ki a sorból!
Vagyis: ne légy vállalkozó! Ne nagyon utazz! Ne nagyon tanulj nyelveket! Ne dolgozz keményen! Ne nagyon szeresd a munkád! Ne nagyon mosolyogj!
Az, hogy milyen ország lenne Magyarország, ha harcos forradalommal változtatjuk meg a rendszert, mint Romániában; ha polgárháború jellegű harcokká fajul a helyzet, mint Jugoszláviában vagy a mai Ukrajnában vagy csak teljesebb rendszerváltást hajtunk végre, eltiltásokkal, más jellegű privatizációval (lásd: Balti államok, Lengyelország), sosem fog kiderülni.
2016 van. Ideje belátni: a rendszer megváltozott. Teljesen újak a játékszabályok 30 évvel ezelőtthöz képest. Orosz helyett angol, vízumok helyett Schengen, tervgazdálkodás helyett (vad)kapitalizmus, keleti blokk helyett Európai Unió.
Használjuk ki a lehetőségeket, változtassuk meg a mentalitásunkat: van hová fejlődni!

mandela_quota
Megváltoztathatjuk a világot és jobb hellyé tehetjük. A Te kezedben van a változás. (Nelson Mandela)

És most kezdjük az elejéről: A szocializmus/kommunizmus (elsősorban a kádári, másodsorban a rákosi) egyike a sok témának, amelyet szerintem meg kell értenünk, ha a jelenlegi magyar rendszert, mentalitást és gondolkodást meg akarjuk érteni.

Hiszen hogyan tehetnénk valamit jobbá, ha azt nem értjük!?

Ahelyett tehát, hogy túlságosan leegyszerűsítenénk (“Akkoriban 2 Ft volt a kenyér és 1,5 Ft a tej!” / “az átkosban verték az embereket”) vagy bonyolítanánk a témát (könyvtárnyi szakirodalom), nézzünk egy rövid összefoglalót.

2000px-marx_engels_lenin-svg
Karl Marx (1818-1883), Friedrich Engels (1820-1895), Vlagyimir Iljics Lenin (1870-1924)

A kommunizmus ideológiája Karl Marxtól és Friedrich Engelstől (előbbi filozófus és közgazdász, utóbbi társadalomtudós és üzletember) ered a 19. század második felében. Az ideológiájuk a szabadság, egyenlőség, testvériség eszményén alapulva, közösségi (kommunális) értékrenden alapulva azt jósolja, hogy az emberiség – a megfelelő receptet követve – egyszer eljut a teljes egyenlőség stádiumába, az osztálynélküli társadalomba, a Paradicsomba kommunizmusba.
Itt az emberek annyit dolgoznak majd, amennyit akarnak, annyit vesznek el a közösből, amennyire szükségük van, nem lesz magántulajdon, sem nemzetek, sőt, egyes gondolkodók szerint család sem. Meg boldogan élünk, amíg meg nem halunk, persze.

enjoy-communism-600x428

Jobban belegondolva ez sokkal inkább egy vallás, amely a földöntúli Mennyország helyett egy távoli jövőben megvalósuló utópiáról prédikál. Apropó, vallás: a kommunizmus hivatalos vallása az ateizmus. Kicsit frappánsabban: a kommunizmus vallása a kommunizmus. Az ideológia a proletariátusra (munkások) és parasztságra támaszkodott: a gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy azt a társadalmi osztályt, amelyik sosem volt vezető pozícióban, oda került. A proletárdiktatúra az egyike lett volna azoknak a lépéseknek, amelyek az egyenlőséghez vezetnek.

torvenytelen_gyerek

Az első komoly kommunista rendszer 1917-ben Oroszországban (1922-től Szovjetunió) alakult ki Lenin alapításával. Lenin az rossz fiú volt? Hát pár tízezer ember haláláért ő felelős. Aztán vörös terror. Éhínség, amelyben 5 millióan meghalnak. Orosz-lengyel háború. Meg német vonattal utazott 1917-ben forradalmat indítani Leningrádba Szent-Pétervárra. Meg kivégeztette az orosz cári családot, gyerekestül meg minden. De melyik korabeli komolyabb orosz vezetőről, legyen az fehér vagy vörös, nem lehet elmondani ilyesmiket? Lenin elvileg 1917-24 között irányította Oroszországot/Szovjetuniót, valójában még rövidebb ideig, effektíve kb. 4 évig

tov_lenin_ochishchaet
Lenin elvtárs elsöpri a Föld szennyét: királyokat, papokat, kapitalistákat

Ezután a kontinentális Európában először Magyarország lett kommunista a “dicsőséges 120 napig”, azaz 4 hónapig. Kun Béla, Vörös terror, József Attila ingyen megy nyaralni a Balatonhoz, stb. 4 hónap nem nagy idő. Ezt hívjuk Tanácsköztársaságnak. A tanács oroszul: szovjet.
kepkonyvtar_85153_103233

A hosszabb és jelentősebb periódus, amely nemcsak Magyarországot, hanem a fél világot magában foglalta, a második világháború után kezdődött, amikor a szovjet csapatok bevonultak és ott ragadtak az ezután de facto Kelet-Európának nevezett vidékre. Egy részről logikus a kelet-nyugat elnevezés, de néhol nem igazán működik: Prága kb. 200 km-re nyugatra fekszik Bécstől, mégis az előbbi “kelet”, az utóbbi “nyugat”.

220px-easternbloc_basicmembersonly-svg
A keleti blokk. 1955-ig DK-Ausztria és Bécs egy része is szovjet fennhatóság alatt állt. Jugoszlávia, majd Albánia a saját (kommunista) útjukat járták.

Magyarországon 1945-től, jobban mondva valamikor 1947-49-től 1989/90/91-ig tartott a kommunista/szocialista rendszer. Azért utalok rá szocialistaként, mert így nevezték a rendszert egészen a rendszerváltásig. Senki nem gondolta, hogy a “kommunizmus”, az aranykor, egyenlőség, stb. megvalósult Magyarországon vagy bármely másik országban. Az ország hivatalos neve Magyar Népköztársaság volt.

cimerek
Magyarország címere 1956-ig; majd 1956-1989 között

Magyarország a keleti blokk tagállamai közé tartozott, amelyek, többek között a szovjet csapatok jelenlétéből adódóan, követték Moszkva utasításait. A kommunizmus, akárcsak a demokrácia igen különböző rendszereket eredményez: ma igen nagy különbségek vannak az USA, Skandinávia, Oroszország, Bulgária és Magyarország között. Ez így volt a kommunizmus idején is. Magyarországon a kemény időszak a rákosi korszak volt, amely 1947/49-től (egy rendszer nem változik meg keddről szerdára!) 1956-ig tartott.
Aki a kegyetlen sztorikra, besúgásokra, koncepciós perekre, ÁVÓ/ÁVH-ra, recski titkos munkatáborra, zsarolásokra, jegyrendszerre, Sztálin legjobb magyar tanítványa, népünk bölcs vezére, Rákosi Mátyás elvtárs személyi kultuszára kíváncsi, kérdezze meg a nagyszüleit – és menjen el a Terror Háza múzeumba. Helyzetjelentés:  1950 és 1953 között 1 millió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) pedig egyszerűen kitelepítettek, kitiltottak Budapestről. Egy 1953. június 1-jei állapotfelmérés szerint Magyarországon 40 734 fő volt bebörtönözve politikai okokból. A rákosi-rendszer mottója: “Aki nincs velünk, az ellenünk van.”

o_d03

Ekkor nemcsak a politikai rendszer változott meg kommunista berendezkedésre, hanem a gazdaság is átalakult valami egészen újra: tervgazdálkodásra. Ebben a rendszerben nem a kereslet és kínálat szabályai határozzák meg a termelés mennyiségét és minőségét, hanem a kommunista párt megfelelő bizottságai. Hiszen ők jobban tudják az emberek igényeit, mint ők maguk. Tehát 1950-55 között X darab Ikarusz buszt gyártunk le Magyarországon. Mindet fel fogják vásárolni a “baráti” KGST (közös piac) országaiban és a Szovjetunióban egy meghatározott áron. Ugyanígy mi is fogunk Trabantokat, panelház-részeket, fogkeféket és még mit-nem vásárolni. A minőség csorbát fog szenvedni, hiszen nincs verseny. De így pontosan annyi embert tudunk foglalkoztatni, amennyit csak akarunk: akár 100%-ot. Munkanélkülinek lenni ugyanis bűncselekmény: közveszélyes munkakerülő az, aki nem dolgozik. Küzdeni azért, hogy dolgozhassak? Ugyan.
Mindenkit pedig úgy lehet foglalkoztatni, hogy ha egy cégben 100 ember kell a tökéletes profit eléréséhez, a szocializmusban mondjuk foglalkoztathatunk 300-at: hiszen a profit helyett a munka a cél. Az emberek azt tettetik, hogy dolgoznak, míg az állam azt tetteti, hogy fizet ezért. Innen jönnek az olyan elvek, mint az egyenlő fizetések, avagy “én, mint tanár, miért keresek kevesebbet, mint a legjobb magyar focista? Ő is dolgozik, én is dolgozom: mindketten csak a a munkánkat végezzük.”
Innen jön a nagymamám elképedt arca, amikor megtudja, hogy télen a turizmusban nincs munka. A zsigeri félelem beszél belőle, ahogy rám ordít: dehát akkor nincs munkád! Keress munkát! Hiszen a munka lényege nem a profit vagy érték teremtése volt, hanem a foglalkoztatás megtartása és ezáltal a relatív biztonság.

 

Az élet megy a saját maga, nem túl kellemes kerékvágásában. Hiába a nagy igyekezet, az életszínvonal az 1939-as szint alatt marad. Üres boltok. Titkosrendőrség. 99%-ban elutasított vízumok, internálások, koncepciós perek. Lassan minden családra jut egy tragédia. Lassan betelik a pohár: beindul az 1956-os forradalom és szabadságharc. Sztálin, aki egyáltalán nem volt jó fiú, már 3 éve halott. Rákosi, aki azonban mindent eltanult Sztálintól, nem akar változtatni Magyarország működésén. A másik legbefolyásosabb kommunista a pártban ekkor a reformokért kiáltó Nagy Imre: ők ketten küzdenek a hatalomért 1956 októberéig.

1101570107_400

Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában

Faludy György: 1956, Te csillag (részlet)

Az ’56-os forradalom rövid volt és elvesztettük, mint minden más szabadságharcot és az összes háborút az utóbbi kb. fél évezredben. Nagy Imrét bebörtönözték, majd kivégezték. De mindez egyáltalán nem volt hiába: Rákosi már csak urnában tér vissza Magyarországra. A harcok során több mint 1000 tank érkezik Budapestre. És amikor a (sokszor naiv) kommunista szimpatizánsok Olaszországban, Görögországban, Franciaországban és még ki tudja, hol, ezt nézik otthon a TV-jükben, felötlik bennük a gondolat: talán a kommunizmus mégsem a barátságról szól. Mi pedig új “Nagy Testvért” kapunk: a szerintem főleg pozitív és szimpatikus Kádár Jánost.

kadar101
Szeretünk utalni rá, hogy 1956 volt az első rés a kommunizmus pajzsán; ekkor kezdett omladozni a nagy épület, stb. Érdekes módon a kelet-németek ezt 1953-nak, a csehek és szlovákok ezt 1968-nak, a lengyelek 1980-nak gondolják. Az igazság az, hogy a Szovjetunió elvesztette a hidegháborút és fegyverkezési versenyt és nemhogy a keleti blokkot, azaz szatellit-államait, de saját magát sem volt képes fenntartani. A sok millió tényező közül az egyik nagyon fontos az volt, hogy míg a kapitalista rendszer kihasználja az egyént és kevéssé érzékeny a szegények, elesettek iránt, igen jól motiválja az embereket. A szocializmus ebben a “motivációs versenyben” alulmaradt.

A kommunista világ 1979-ben és 2015-ben

A gazdaság az 1960-as évek elejétől a kádári új gazdasági mechanizmussal egészült ki. Ez a kádári gazdaságpolitika nagyszerű lehetőség volt az egyszerű, tanulatlan embereknek, pl. munkásoknak, hogy őket békén hagyják és többé-kevésbé zavartalan életvitelt folytassanak. Ez olyasmi, ami ma már nem tűnik lehetségesnek. A kádár-rendszer mottója a “Aki nincs ellenünk, az velünk van”-ra változik. Nagy különbség. Kádár János az 1956-os forradalom eseményeiből azt a tanulságot vonta le, hogy a kommunista rendszer békés társadalmi elfogadását csak az életszínvonal folyamatos emelésével biztosíthatja. Ezt pedig a ’70-es évektől hitelekből finanszírozta.

Sokak szerint ezért az én generációm fizet a szüleink generációjának jólétéért: a 1,5 forintos tejért, sörért és kenyérért. Miközben a május 1-jei fesztiválon járt egy kis ingyen sör és kolbász, a szomszédos Romániában sokaknak karácsonykor is tíz órás sorban állás maradt, amely végén nem jutott kenyér. Csehszlovákiában, Lengyelországban, Kelet-Németországban ránk irigykednek, mi Jugoszláviára irigykedünk.
Lassan lehet utazni is: először háromévente egyszer, majd évente nyugatra, keletre pedig szinte korlátozás nélkül. Az egész családdal is, akár. Van lakás (igaz, panel), van autó (igaz, várni kell rá pár évet), vannak bútorok (igaz, nincs választék), van étel: sokan boldogot. Talán többen is, mint manapság.
Ezt a rendszert nevezzük gulyáskommunizmusnak (mert ízletesebb és mert nehéz átlátni rajta), emberarcú szocializmusnak, míg hazánkra ekkoriban a legvidámabb barakként utalgattak.
Ez a relatív jólét azonban külföldi hitelből működött. Amelynek jelentős részét bankoktól vettük fel. A bankok pedig (nem úgy, mint az országok) visszakérnek mindent az utolsó centig a rendszerváltás után is.

tojas-kadar

Kádár jó fiú volt? A kezén szárad Nagy Imre halála, egy puha diktatúra vezetése, együttműködés Moszkvával, az ’56-os, szörnyű megtorlás levezénylője. Egy 2007-es széleskörű közvélemény-kutatás során Magyarország 3. legalkalmasabb államférfije Széchenyi és Kossuth után. Ugyanebben az évben ellopták földi hamvait: azóta sem találták meg a tetteseket vagy maradványait.

Az országot 32 évig vezető Kádár 1989-ban, természetes halállal hunyt el. Szimbolikus módon ugyanazon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság kihirdette Nagy Imre és társai rehabilitációját.

A rendszerváltás úgynevezett bársonyos forradalommal, kerekasztal-beszélgetésekkel ért véget. A volt politikai elit átadta a politikai hatalmat, de nem ingyen. A következmény eddig az utóbbi 27 év. A folytatás a mi kezünkben. A mi azt jelenti: Te, kedves olvasó és én is.

1989_hungary
Magyarország, 1989

Nézz meg pár filmet is a témáról, ha érdekel:
A tanú (1969)
A szabadság vihara (2006)
Moszkva tér (2001)
Good bye, Lenin! (német) (2003)
Mások élete (német) (2006)
Cinema Komunisto (szlovén, Jugoszláviáról) (2010)

 

Képek:
Blogs of Wall Street Journal
azquotes
wikipedia
thedailyblog
halcsontosfűző
wikipedia
képkönyvtár
wikipedia
maxwal1967
dunamuzeum
retro.network
mek.oszk
content.time
frontoldal
voteoshop
theweek

Mit tegyek a népszavazáson? Gennyes tus vagy redvás szendvics?

tudta_3.png

Az érvek bonyolultak és szövevényesek, a cselekvés egyszerű: 4 választásod van.
1, elmész és
a, Igennel szavazol (1/a)
b, Nemmel szavazol (1/b)
c, Érvénytelenül szavazol (1/c)
2, Nem mész el. (2)

A kérdés, egyébként: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Az “Igen” (1/a) egy nagyon erős, bár kicsit buta EU pártiságot mutathat, avagy csakazértis Orbán ellen szavazok, mert csak. Még ha értelmetlen is a kérdés. És támogat egy olyan kezdeményezést, amely értelmetlen kérdésre megválaszoltatására több mint 10 milliárd forintot költ.

A “Nem” (1/b) egy nemzetek Európája / saját útját járó Magyarország / migránsellenesség / Orbán Viktor / magyar jobboldal és egy értelmetlen népszavazás és a Te adódból történő pénzkidobás mellett foglal állást.

 Az érvénytelen (1/c) és nem mész el (2) között a különbség főként minőségi: egyik megoldással sem viszed közelebb a megvalósuláshoz a népszavazást (Egy országos népszavazás ugyanis csak akkor érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott: kb. 4 millió fő).
Az érvénytelen szavazatod (1/c) azonban kifejezi, hogy igenis, rááldozol néhány percet az életedből, hogy kifejezd: 1, hiszel a demokráciában; 2, érdekel, hogy mi történik az országgal: de a jelen esetben egyik megoldást sem találod jónak. És még Orbán Viktort is boldogítod (mivel 100% részvételi arány alatt ő csalódott). [itt a választólapra faszt rajzolókkal is közösséget vállalsz]
Míg a távolmaradás (bojkott, hehe) (2) a passzív megoldás/ellenállás, amely valamelyest demokrácia- és népszavazás-ellenes és szerintem kevésbé artikulált megoldás. [itt a nagyon lustákkal és vélemény nélküliekkel is vállalsz közösséget]

tudta_1

Aztán egy olyan verzió is van, hogy “én mindezt nem akarom végiggondolni”. Ez abszolút jogos: hiszen azért fizetünk adót és adunk nem alacsony fizetést a politikusainknak, hogy a képviseleti demokrácia elve szerint minket képviselve döntsenek.
Eszerint, ha:
Liberálisok-os vagy: IGEN-nel szavazol (1/a),
Fideszes, Jobbikos vagy: NEM-mel szavazol (1/b),
MSZP-s, EGYÜTT-ös, DK-s, MoMa-s, PM-es vagy: nem mész el / bojkottálsz (2),
Kétfarkú Kutya Pártos vagy: érvénytelenül szavazol (1/c)

tudta_5

Az én javaslatom?
Érvénytelen szavazat.
Én hiszek a demokráciában (remélem, sikerül majd jobb, működő rendszert kitalálni, de eddig még nincs ilyen). Emellett tudom, hogy végül az ember sokszor két rossz közül a kisebbiket kell, hogy válassza (lásd a jelenkori világ legkomolyabb választását: 2016, Amerikai Egyesült Államok: Hillary vs Trump).
De ez a mostani egy különleges alkalom: egy közvetlen tét nélküli; értelmetlen kérdésre az ember kifejezheti az ellenérzését a népbutítás, pénzszórás és egy Téged hülyének néző hivatalos népszavazási kérdés kapcsán. Itt egy útmutató, hogyan lehet érvénytelenül szavazni: IGEN BONYOLULT!

Ui.: A migránsokról nemigen esett szó. De van még valaki, aki tényleg azt hiszi, hogy arról van szó, hogy “Brüsszel” egy “városnyi migránst” fog “akaratunk ellenére” Magyarországra telepíteni?!

Ui2.: Aki azt hiszi, hogy ezek az értelmetlen választások csak most jelentek meg, nézze meg a South Park 08×08 epizódját itt angolul vagy magyarul vagy legalább a híres-hírhedt betétdalt belőle, amely csak egy perc hosszú, de nagyon jó: Vote or die!

vote-or-die

Ui3.: Október 2-án találkozunk!

Képek:
444
index
utexasutexas

Vétkesek közt tényleg cinkos, aki néma!?

Vétkesek közt tényleg cinkos, aki néma!?

Avagy: bűn a lustaság és passzivitás?

lazy
Senkit nem érdekelnek a kifogásaid. Senki sem sajnál, amiért folyton késlekedsz. Senki sem kényeztet majd azért, mert lusta vagy. Ne csak ülj a seggeden: mozdítsd is meg!

15 éves koromban utáltam Németországot, míg imádtam Romániát. Minden bizonnyal mindennek ahhoz is köze volt, hogy Romániába két hetes bringatúrára mentem korombeli srácokkal, míg Németországba a szüleimmel vonatoztunk egy konzervatív család szörnyű kertvárosi unalmába.

A személyes élményeken kívül ideológia is volt a döntésem mögött. Boris Vian szavaival: “A tömegeknek nincs igazuk, az egyéneknek mindig igazuk van.” Kicsit kibontva: a bűnös rendszert = működő társadalmat elítéltem, míg az egyén számára megengedő, fejletlen, gyengeségéből kifolyólag bűnre (is) alkalmatlan rendszerre felnéztem. Ma Laoszt hoznám fel Románia helyett.

Melyik a jobb? Az ország, amelyik az emberiséget kulturálisan, tudományosan, intézményesen megújította – és komolyan igyekszik szembenézni a múltjával, amelyben a legnagyobb világégésért, több mint 60 millió áldozatért és népirtásokért voltak felelősek
VAGY
az ország, amely soha nem tett hozzá a külvilághoz, változtatott a világ alakulásán és a lakók kb. úgy élnek, mint 5000 évvel ezelőtt és a munka abban merül ki, hogy hallgatják, ahogy a rizs nő és gyerekek 30 Ft értékű bombákat igyekeznek fémnek eladni – az életük kockáztatásával?

Németország és Laosz: Te melyiket választanád?

VIGYÁZAT: a cikk innentől filozofikus irányba fog elmenni. Aki jobban szereti a szépirodalmi megközelítést, annak inkább a pár évvel ezelőtti írásomat ajánlom: Lustaság és szabadság

Utáltam az egész üzenetet, hogy az emberi élet és emberiség az jó: és ezért legyenek gyerekeink meg csináljunk olyasmiket, amiket nem is szeretünk: hogy a társadalmat kemény munkával fenntarthassuk. Hogy is szól a Junkies dal? “Mentségem ez az apró mozzanat, én nem kértem, hogy a világra hozzanak!”

einstein_world_destroyed
A világot nem a gonosz emberek fogják elpusztítani, hanem akik ezt úgy nézik végig, hogy semmit nem tesznek (Albert Einstein)

Ismét előhozom a nem-is-tudom-mennyire-eredeti, még nem igazán kidolgozott elméletem, hogy az embert két egészen külön módon lehet megítélni, társadalmi (superego, isten), míg egyéni (tudatalatti, ördög) szinten.
1. Társadalmi szinten a a passzivitás (lustaság) káros. Nem véletlen, hogy a keresztény ideológiában a (jóra való) restség, mint a hét főbűn egyike jelenik meg.
2. Az egyéni szinten arra a kérdésre megy vissza a történet, hogy az emberiség értékes-e. A válaszra az egyszerű igen vagy nemnél megfelelőbb egy skála.

Humanity_good_evil.png
Most tényleg: jó vagy nem, hogy létezik az emberiség? 

Az emberiség vívmányait összeszedve a mérlegen olyasmik szerepelnek, mint a boldogság, harmónia, művészetek, tudomány, találmányok, stb. míg a “sötét oldalon” a túltermelés, nukleáris fegyverek, népirtások, polgárháborúk, gázkamrák, klímaváltozás, kihaló és kiirtott állatfajok, rabszolgatartás, stb. Elég, hogy kétséggel töltsön el minket.

Logikusan érvelve az emberiség káros hatás a Föld bolygón és egyre inkább azon túl is. A Mátrix c. filmben elhangzó gondolat túlzásnak hat, miszerint az emberi faj egy vírus, ragályos kór, a bolygó rákfenéje. De azért van benne valami.

De ez a logikusan érvelés csak addig áll meg, amíg egyáltalán nem kell cselekedni. Az egyik legjobb barátom, aki nem tanul, nem dolgozik – és olyan passzív, hogy ilyet nyugati civilizációban aligha találni: ő nagyon büszke rá, hogy sokkal logikusabban gondolkodik, mint bárki más. Azt hiszem, igaza van.

Az (emberi) élet azonban cselekvés. Másfajta, de ebben a pillanatban is megtörténő, sokrétű cselekvés az élet Skandináviától egészen Szomáliáig.

imperfect-action-is-better-than-perfect-inaction
A tökéletlen cselekvés jobb a tökéletes tétlenségnél.

Visszatérve tehát a kezdeti kérdésre: bűn-e a passzivitás? Az emberiség iránya jó vagy rossz? Nem tudom. Egyébként is ki vagyok én, hogy ezt megítéljem vagy megváltoztassam vagy úgy igazán törődjek vele?

Azt tudom azonban, hogy objektív bűn nem létezik. És tudom, hogy felelős vagyok a saját életemért, potenciálomért, hatalmamért. Aktívan teszek azért, hogy az életem és a környezetem élete is jobb legyen. Itt és most játszódik az életem. Ez az egyetlen alkalom, hogy cselekedhetek. A tett hiányára végtelen időszak áll majd rendelkezésre…

Legvégső soron nehéz nem egyetérteni: „Megkérdeztem a fiamat, hogy szerinte miről szól az élet, mire ő azt válaszolta, azért vagyunk a földön, hogy segítsünk egymásnak átvészelni ezt a dolgot, bármi is legyen ez” (Kurt Vonnegut)

vonnegut_
Itt vagyunk a pillanat borostyánkövébe zárva. Nem létezik a miért. (Kurt Vonnegut)

 

 

Képek:
krui.fm
pinterest
deutsche-islam-konferenz
laomate.activeboard
pinterest
amoonsmusings
psmag
myquotesclub
pinterest

A te munkád mennyire fontos?

  • Magának van felesége, gyerekei?
  • Igen.
  • Elismerően, talán kicsit irigykedve bólint: Nekem túl fontos a munkám… …ha megbocsát, az ügyfeleim várnak. Mindkettőjüket molesztálták két hete. (Spotlight c. film alapján)

Kiben nem volt meg a vágy, legalább kisgyermek korában, hogy valami igazán fontosat tegyen az életben?

when_i_grow_up_i_want_to_be
A kukás hiányzik. Vagy ez csak Magyarországon gyermek-álom?

Valahol logikus, hogy a munka lenne az a rész, ahol ezt megteszi az ember: emberjogi aktivista, szuperhős, kommandós, elesettek védőügyvédje, igazságos politikus, traumatológiai orvos és a többiek.
Ahogy az is logikus, hogy ne a munka legyen az a rész, ahol mindezt megteszi az ember: legjobb barát, minden bulira készen álló haver, főállású anya, a péntek estéket is otthon töltő apa, stb.

0051
A gyerekek nem a figyelmet terelik el náluk fontosabb munkánál. Ők a legfontosabb munka. (C.S. Lewis) – A legtöbb ember esetében egyetértek.

Ugyanúgy, ahogy az embert is két egészen különböző szempontból lehet megítélni: egyéni és társadalmi szinten, a munka fontosságáról ugyanezt elmondhatjuk:
Egyéni szinten a munka fontossága attól kezdődik, hogy “segélyen élek” (avagy nem kelek fel az ágyból), addig, hogy “nekem túl fontos a munkám: nincs szabadidőm és olyan emberi kapcsolatom, amely nem munka-jellegű.”

Társadalmi szinten a munka fontosságát általában a munka presztízsével, avagy a dolgozó pótolhatóságával szokták kifejezni. Bővebben itt írtam erről.

Vegyünk egy-két egyszerű példát anomáliákra egyéni és társadalmi haszonról:

  • Teszem azt a 18 éves felszolgáló lány olyan stresszel és elánnal végzi a dolgát, mintha azon a világ sorsa függne. 40 fokos lázzal is bemegy dolgozni, mert úgy érzi, a világ omlana össze, ha ő nem szolgálna fel aznap. Furcsa.
  • A légi irányító részegen kidől munka közben: ez is furcsa. De ekkor már igencsak elítélően rázzuk meg a fejünket: bizonyos munkákat nagyon komolyan kell venni.

 

levis-everybodys-work-is-important
Ez egy ruhareklám. De akkor is: létezik olyan, aki tényleg azt hiszi, mindnyájunk munkája ugyanannyira fontos!?

Gyakran szokták félreérteni (vagy én értem félre?) a demokrácia és a francia forradalom üzenetét arról, hogy minden ember egyenlő. Szerintem az üzenet az, hogy minden ember egy egység (entitás) a társadalomban. Ez azt jelenti, hogy a törvény előtt egyenlő jogokkal rendelkezünk. Hogy egyenlő esélyekkel indulunk (legalábbis a társadalom szemszögéből). De egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindnyájan ugyanannyit érünksemmiképp sem. Az, hogy mennyi értéket teremtünk a világban (mennyit dolgozunk), és mit hozunk létre, mennyire vagyunk pótolhatóak, egészen különbözővé tesz minket: Józsi alkoholista otthon. A másik József pedig elintézi, hogy ne törjön ki a harmadik világháború. Ők ketten egyáltalán nem egyenlők.

 

all_equal
Na jó: bizonyos egyenlőség létezik azért.

Hallottál már olyasvalakiről, aki rengeteget adott hozzá a külvilághoz anélkül, hogy valamit komolyan vett volna? Én még nem. (Arthur Rimbaud jut eszembe, aki tinédzser korában írt olyan verseket, amelyeket nekünk érettségi előtt kellett megtanulni: a fiatal kor és a nagy siker ellenére biztos vagyok benne, hogy komolyan vette a költészetet.)
A motiváció pedig egyáltalán nem áll egyenes arányosságban a munka hasznával. Lehet, hogy egy hatalommániás, szociopata vezető többet tesz egy nemzetért egy vészhelyzetben, mint a legjobb szándékú “normális” vezető tenne. Míg lehet, hogy a világ megváltását kitűző önkéntes csoport lehet, hogy kevesebbet ér el, mint a legmotiválatlanabb bolti eladó a közértben. Szomorú, de 2016-ig nem sikerült jobb motivációt találni és érvényesíteni az emberiségnek, mint a pénzt.
De könnyű belátni: a pénz is tökéletlen mérőszám: Ha pénzt keresek vele, ez fontos (értékes). De tényleg kétszer fontosabb a Zepter csodalámpák eladása, amiből 200.000 Ft-ot keresel egy hónapban, mint egy ápolói kezdőfizetés? Vagy végtelenszer fontosabb, mint önkéntesként dolgozni, bármit? Bővebben itt.

 

never_wrestle_with_a_hog
Válaszd ki, miért küzdesz: sose birkózz egy disznóval. A disznó mocskos lesz, te mocskos leszel. De a disznó ezt élvezi. (amerikai közmondás)

 

A Te döntésed, hogy mit választasz az életed értelmének. Ebben nem adnék tanácsokat: utálom azokat, akik megpróbálják megmondani, én hogyan éljek. Sok embernek segítség kell – és sokaknak minden segítség kevés, hogy megtudja, mit is szeretne kezdeni az életével. De mindenkinek nem lehet segíteni ugyanazzal az üzenettel.
És egyébként is: minél több emberhez jut el egy üzenet, annál kevésbé lesz személyes és használható. Ebből következően egy valóban univerzális üzenethez nem lenne szükség értelmezőkre. (=egy igazán jó Biblia kizárja a papok létjogosultságát).
Pont ezért olyan végtelenül nehéz egy univerzális üzenetet létrehozni, és olyan könnyű azt kiforgatni.

work_of_art_nabokov
A művészet a legkevésbé sem fontos a társadalomnak. Ez csak az egyénnek fontos és csak az egyéni olvasó fontos nekem. Fütyülök a csoportokra, a közösségekre, a tömegekre és így tovább. (Vladimir Nabokov)

Mégis egy tanáccsal fejezem be a cikket: ha fontos munkát akarsz végezni, vegyél valamit komolyan. Azt az időt, amikor unatkozol, amikor úgy érzed, hogy többre is képes lennél (akár otthon, akár munkában, akár az ismerőseiddel, barátaiddal), használd ki! A sikeres emberek azért sikeresek, mert legalább annyira komolyan vesznek valamit, hogy ez a haszontalanul eltöltött idejük rovására megy 🙂

 

ahh-procrastination.jpg
Nagyon elfoglalt vagyok, mert olyasmikkel foglalkozom, amelyekre semmi szükség, azért, hogy ne kelljen a valós teendőimmel haladnom.

 

Képek:
demonflair.deviantart
theinspirationroom
jeremychin
the-noncommittal-philanthropist
Quotesgram
azquotes
ryanavery

Az emberi szexualitás kettős természete

Ez egy banális cikk. Röviden összefoglalva annyit igyekszik elmondani, hogy a szexuális hiánynak (baszás?) szigorúan véve semmi köze szexuális intimitáshoz (szeretkezés?). A két dolog végletesen eltér és elkülönül.

maslows_hierarchy_of_needs-svg
A Maslow piramisban a szex, mint fizikai hiány-alapú szükséglet; míg a szexuális intimitás, mint a szeretet/valakihez tartozás része, amely növekedés-alapú szükséglet

Azért írom ezt a cikket, hogy ezt teljes egészében megértsem és átérezzem.

És innentől akár el is kezdhetném újra és újra begépelni ugyanezt a néhány mondatot, hogy rögzüljön a fejemben. Vagy befejezhetném a cikket. De inkább szemezgessünk a cikk további részéből és a képekből:

 

tumblr_n2aco1z1zl1t8bb9go1_1280

A nagy kérdés a csináljuk-e. Mert akár baszunk vagy szeretkezünk, utána gyerekünk születhet. És akár jó, akár rossz szándékkal nyúlunk a világhoz, a kérdés legvégül az marad, teszünk-e valamit. Darwin nélkül talán sosem alakul ki a náci ideológia egyik alapját adó szociáldarwinizmus. De ez nem érv az evolúció és a tudományos kutatás ellen.
Legvégső soron a minél nagyobb cselekvésünk előrébb viszi az emberiséget. A nagy kérdés, ami újra és újra előjön és amelyet az életerő (ösztönök) újra és újra lesöpörnek a terítékről: érdemes tovább vinni az emberiséget!?
Tehát az egyén (indíték) szintjén a hiány-kielégítés és az intimitás végletesen elkülönül. Társadalmi (cselekvés) szintjén a két dolog következménye azonos.
Lefekszem egy lánnyal. Senkit sem érdekel, hogy mit éreztem: ugyanúgy megfoganhat a gyerekünk. Ez a társadalmi következmény.

httpuberhumor-comdaily-morning-epicness-35-pictures-202

A szexuális intimitásban a szex aktusa igazából semmi: a legjobb barátoddal beszélgetni ültök le. Fontos, Arany Ászokat vagy Drehert isztok közben?

A teljes szexuális intimitás legvégső soron már nem is igazán szexuális. A csupán szexuális hiány kielégítése? Talán egy profi prostituált tudja, miről is szólhat ez: legalábbis másoknak.

Nem is véletlen, hogy ezt, csakúgy, mint kabátot, hálózsákot, meleg levest és grill csirkét, szexuális kielégülést is lehet vásárolni. Szexuális intimitást már sokkal nehezebben.

poor-people-make-love-rich-people-fuck.jpg

Diogenészről rengeteg történet fennmaradt. Az egyik az, hogy az egyszerűségéről híres filozófus, aki egyébként egy hordóban lakott, kiment Szinópé város főterére és ott kiverte. Majd azt mondta: “Bárcsak az evést is ennyire egyszerű lenne megoldani.”
Diogenész, aki gyakran könnyített magán önkezével, megvetette a nemiséget (igaz ő sem erkölcsi, hanem praktikus okokból, miszerint a szex elveszi az erőt más, fontosabb dolgoktól), semmi kivetnivalót nem talált a maszturbációban.” – mindig imádtam ezt a figurát…

Az egyszerűség, a gyorsaság, a hatékonyság mind a maszturbálás mellett szólnak: a szexuális frusztráció ellen, az alapvető szexuális szükséglet kielégítésére. De a legtöbb ember élete nagyon kevéssé egyszerű, gyors vagy hatékony. Meg egyébként is: az ember társas lény, az ember reprodukál: ez a szexualitás alapvető jelentősége, nem az élmény vagy öröm. Ugyanez igaz az evésre és ivásra. Ezeknek a célja a túlélés: ahogy a szexualitásé is.

fuck

Tehát a szexben semmi extrém különleges nincs, mára még csak nem is végletesen tabu a téma, de mégis, amikor szexről beszélünk, két egészen különböző témáról
van szó.

Milyen érdekes lenne egy általános iskolai órán párosítani a két kérdéskört. Tégy 1-est a válasz mellé, ha a szexualitás, mint hiány-alapú szükséglet; és 2-est, ha a szexualitás, mint intimitás.

Egyszer egy keresztény férfi, aki talán meg akart téríteni / ismertetni a vallásával, arról beszélt, mennyire túlértékelik az emberek az “órás örömöket”. Kivételesen jó megfogalmazás volt ez. Pontosan órás örömökről van szó. Napi hány órát élvezkedhetünk az ételen, amit eszünk, az italon, amit iszunk, a meleg szobán, a jakuzzin, stb.? A kéj is ebbe a kategóriába esik. Se több, se kevesebb. Órás öröm.

1338043270881_5505510

 

 

Képek:
wikipedia
uberhumor
themoodbank
keepcalm-o-matic
wyn2joy
someecards