A legjobb dolog az internetben

Nem, nem a pornó. Nem, nem is a Facebook vagy az online játékok.

Egy jó cikk szerint a legjobb dolgok az internetben:

  • Egyenlőség (a legutolsó senki, mint egy jó hangú hajléktalan; te vagy én is lehetünk híresek, sikeresek, sztárok)
  • Egyetértés (a kulturális, politikai, nyelvi különbségek és az országhatárok ellenére mindnyájan együtt vagyunk az interneten)
  • Információ (WikiLeaks; Twitter posztok, amelyek gyorsabban terjednek, mint bármilyen más média; minden (fontos) hír nemzetközi hírré válik)
  • Kapcsolat (a kis nebraskai (Nógrád megyei?) faluból is beszélhetsz ingyen bárkivel a világon az interneten
  • Szabadság (a szabadság már nem azt jelenti, hogy otthonról dolgozhatsz, hanem hogy bárhonnan a világból; saját weboldal elkészítéséhez gyakorlatilag nincs szükség önerőre (pénzre), csupán kitartásra)

Már 2000-ben megjósolta a CIA, hogy az internet forradalma 15 év alatt gyökeresen meg fogja változtatni az életünket. Ebben igazuk lett. Ennek a “forradalomnak” a legékesebb példája, hogy 2011-ben az interneten nem a pornó, hanem a közösségi oldalakon történő tevékenykedés az első számú tevékenység, ami ráadásul az “offline” (valós?) életünkre is kihat. Például olyan, nehezen hihető adatok is előjönnek, mint hogy minden ötödik pár a neten ismerkedik meg egymással, és ugyanennyien hibáztatják a Facebookot a szakításukért, míg az online hallgatók jobban teljesítenek, mint a hagyományos módon tanulók.

 

Kim1
Rengeteg tök jó dolog van az interneten. De mindre nem tudunk kitérni.

De vissza az internet legjobb részeihez. Méghozzá az “egyetértéshez” (unity).

Van egy álmom.

Az, hogy minden egyes, erre a Földre születő embernek valós esélye legyen arra, hogy egy értékes és lehetőség szerint boldog életet éljen. Ahogy 1789-ben, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata kimondta: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

A kontrollál(hat)atlan internettel mindez egy lépéssel közelebb került: a mindenki által szerkeszthető Wikipedia, az Uber (amit épp kitiltottak Magyarországról), a Couchsurfing, az AirBnB, a telekocsi rendszerek, mint az Oszkár és a Blabla car, de a Whatsapp, Facebook vagy éppen a blogolás is azt segítik, hogy az emberek együttműködhessenek cenzúra, akadályok és korlátok nélkül. (Ez volt az egyik kiváltó oka az Arab Tavasznak is.)

internet_freedom.png

Az is az álmom, hogy a nemzeti államok, (amelyek a középkorban jöttek létre, majd az 1800-as években polgárosodtak) a közeljövőben hatalmuk nagy részét el fogják veszteni – és a hatalmi űrben olyan szervek jutnak hatalomhoz, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az emberekkel: a direkt demokrácia olyan jellegű megvalósulása lenne ez, ahol az egyének tudatosan részt vesznek saját életük és a társadalom irányításában. Az álmomban a politika háttérbe szorul és grassroot (alulról építkező, felülről nem kontrollált) csoportok kezébe kerülne rengeteg döntés. Ez lenne (az egyébként egyik EU-s alapelv) a szubszidiaritás elve a gyakorlatban: “a problémáknak lehetőleg azok keletkezési helyén kell megoldódnia, és a felsőbb szintek beavatkozásának a szükséges minimumra kell korlátozódnia, de a szükséges segítséget meg kell adnia”.

Mondjuk, ha valakit el akarok vinni a kocsimban a szabad helyeken Budapestről Szegedre: ebbe ne szóljon bele senki = telekocsi.

Ha valakit beengedek a lakásomba, hogy itt aludhasson, ebbe ne szóljon bele senki = Couchsurfing.

Ha otthon fel tudok készülni a KRESZ elméleti vizsgára, senki ne mondja nekem, hogy hány órát üljek a képzésen (nem?!).

Ha otthonról legalább olyan hatékonyan végzem a munkám, mint a munkahelyen, akkor ne legyen kötelező bent lennem (nem?!).

Stb, stb, stb.

grassroots.jpg
Grassroot kezdeményezések

A szaudi olaj-miniszter 2003-ban azt nyilatkozta: “A kőkornak nem azért lett vége, mert kifogyott a kő. Az olaj korának jóval azelőtt vége lesz, hogy kifogynánk az olajból.”

A királyságnak és az arisztokráciának is azért lett vége, mert a társadalom túlhaladott rajtuk. Ma, az internet, a fapados repülők és egy globális világ korában a nemzeti kormányokon a sor, hogy alkalmazkodjanak és lassan átalakuljanak valami hatékonyabbá.

A tendencia már él (nemzetközi szervezetek, transznacionális multicégek és az alulról jövő szerveződések erősödése, az online oktatás sikere, a torrent, online elérhető tartalmak), bár pl. terrorizmus, katonai fenyegetések ellen vagy épp útépítésben, egészségügyben, bizonyos szakmák (mérnök, ügyvéd) akkreditálásában ugyanolyan nagy szükség van az állami irányítás, oktatás szerepére, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Dental Damage game
Online kurzuson végeztem fogorvosin. Az első alkalommal 50% kedvezményt adok!

Nem azt mondom, hogy 2016-ben egyáltalán nincs szükség nemzeti szintű irányításra, hanem, hogy ideje lenne egy nemzetek feletti, “egyesültebb”, föderális Európában gondolkodni. Még akkor is, ha sokaknak még a jelenlegi integráció is túl sok (lásd: Brexit).

Legvégső soron az internet (akár az automobil, az űrhajó vagy az atombomba) az embert teszi képessé (empower) arra, hogy hatékonyabban működjön. Legvégső soron én hiszek az emberben és az emberiségben. Annak ellenére, hogy ez a hit racionalitással és komoly érvekkel számomra még senki nem tudta alátámasztani.

billboard-atheism
Az emberiségben higgy, ne istenben!

További források, olvasnivaló az internetről:

http://highexistence.com/the-internet-revolution-changing-the-world/

http://pcworld.hu/kozosseg/az-internet-tarsadalmi-hatasai-online-nemzedek.html

http://www.mipszi.hu/cikk/091129-internet-generacio-utan

https://www.theguardian.com/technology/2012/sep/18/chris-anderson-internet-industrial-revolution

 

Képek:

firstpost

aimsinpeng

dailyjournalist

acespower.blogspot

westernwoes.wordpress

Reklámok

Átlagos vs. kiemelkedő

Ez egy rendkívül fontos cikk számomra. Arról szól, hogy mivel is kellene foglalkoznom: azzal a 0,01%-kal, azokkal az elképesztően kiemelkedő egyénekkel, akik minden hátráltató körülmény ellenére olyasmit érnek el, amit nem várhatunk el senkitől, vagy azzal a rengeteg emberrel, aki átlagosan teljesít. (Az esély nélkül születettek, akik sikertelenül fejezik be az életet: ez egyértelműen nem az én témám.)

Az első kategória felemelő, nagyszerű, kivételes emberek halmazempáta, akiktől rengeteget lehet tanulni és akik élettörténetéből emberi nagyság árad.

A második kategória a valóság. Szürke, kisszerű, végletesen emberi. A komikus és a drámai elemek hétköznapian rendhagyó keveredése.

Az első kategória érdekességnek, szenzációs sztorinak (mint pl. a Gettómilliomos) jó mindenkinek, de a legtöbbeknek ez teljesen hihetetlen és ugyanannyira kevéssé tudnak vele azonosulni, mintha földönkívüliek érkeznének ide egy távoli galaxisból.

A második kategóriára már rágondolni is egy kicsit kellemetlen: egy óriásit sóhajtok. Ám ez a rengeteg ember (hány ember átlagos? lehet erre statisztikailag válaszolni? Mondjuk 80% átlagos, 10% felül-, míg 10% alulteljesít?!) csak fontosabb, mint az a 0,01% igazán különleges, nem?

happydad
Élni. Kockáztasd az átlagos életet egy rendkívüliért!

Az ember fontos dolgokkal akar foglalkozni, persze. De mi van, ha annak a 0,01%-nak valóban hasznos tanácsot tudok adni, míg az átlagnak (mondjuk 80%-nak) gyakorlatilag használhatatlanok és olvashatatlanok (lesznek) az én gondolataim!?

A kérdés ismét ahhoz tér vissza, amiről már sokat gondolkodtam és cikket is írtam: mi a fontos az életben?!

Kicsit South Park-osabban kifejezve mindez:
Azért vagytok itt, mert
ti jelentitek Amerika jövőjét!
Egy nap majd talán orvos lesz
belőletek, vagy ügyvéd, vagy tudós!
Legtöbbetek azonban valószínűleg
benzinkutas lesz, vagy gyári melós.
És pont ezért van a barkácsóra!
/South Park 3. szezon, 4. rész Tweek vs Craig/

south-park-shop-class
Ne buzgálkodjatok!

Vegyünk két egyszerű példát.

1. Mi a közös PSY-ben, Wiz Khalifában, Taylor Swiftben, Adeleben, Justin Bieberben, Major Lazerben? Mindnyájan olyan zeneszámot és klipet készítettek, amelyet több mint egy milliárdszor (!) néztek meg, csak a Youtube-on. Ők, ha bármilyen üzenetet közvetítettek, azt bizonyosan könnyen emészthető módon tették, amely a világ óriási részén népszerűvé tette őket. Ezzel az én életem részei is lettek. Mégis, valószínűleg nagyon kevés komoly gondolkodó nevezné meg ezeket az előadókat, mint az életüket igazán befolyásolókat.

psy_gangnam_style
PSY: Gangnam style (2,61 milliárdos nézettség a Youtube-on)

2. Van egy Robert Bresson nevű francia rendező, aki olyannyira minimalista filmeket készített, hogy a filmjei gyakorlatilag nézhetetlenek. Ennek ellenére a francia új hullám egyik atyja, a kritikusok szerint a legnagyobb francia rendező(k egyike) – és olyan rendezők állítják, hogy Bresson óriási hatással volt rájuk, mint Tarkovsky, Haneke, Jarmusch, Kaurismaki és Paul Schrader. Az ő filmjeik még mindig nem abszolút az átlagnak szólnak (nem, egyikük sem rendezte Szenilla keresését, vagy Batman vs. Supermant), de azért igen ismertek: BAFTA díj, Oscar jelölések, Golden Globe jelölések és egy-egy közönségfilm, mint a Taxisofőr, fűződik a nevükhöz.

Bár jellemzően több hét rákészülés után vagyok csak képes Bresson egy filmjét megnézni, akkor is csak sok részletben, úgy, hogy többször elalszom rajta, de ezt a fickót, aki millió dollárok helyett olyannyira kevés pénzt gyűjtött csak össze, hogy öt évente sikerült egy filmet rendeznie és idő előtt kellett visszavonulnia pénzhiány miatt, rendkívül nagyra tartom.

robert bresson donkey
Robert Bresson szamárháton

Akarok olyan híres lenni, mint PSY és Justin Bieber? A válasz egy részről igen: olyan sok emberhez szeretnék eljutni, amennyihez ez lehetséges. Más részről talán még az átlagnál is kevésbé: képtelen vagyok kompromisszumokra, legyen szó egy kellemes csevegésről, mosolyról, lényegtelen véleményről – vagy egy cikkről. Képtelen vagyok megfelelni az elvárásoknak, amelyek híressé tehetnének. A témáim és stílusom megteremtik majd a saját közönségüket, lényegüket és értéküket? Robert Bresson leszek, aki csak 0,01%-nak készít nézhető filmet?

Vagy nem kell választanom? Elérhető a mestermű: a sok rétegű, nagyközönségnek is élvezhető, kritikusok által is elismert, mély, mégis könnyed alkotás? Hát, hát. Mesterműveket akarok én is írni, készíteni. De mesterművekhez jó esetben is csak egyszer-egyszer ér el az alkotó: egy élethosszú munkafolyamat kivételes pillanataiban. Alfától gammáig nincsenek mesterművek. Kérdések, megválaszolatlan kérdések vannak az élet legnagyobb részében.

Mesterművek azért léteznek…

Csakúgy, mint néhány nagyon beszűkülten gondolkodó, jellemzően republikánus, idős amerikai utasom, akik azt tartották “nagyon keményen kell dolgozni, ahogy én tettem, és nem másokon élősködni meg juttatásokat meg ingyen egészségügyet meg még mit nem várni”, én is úgy gondoltam, hogy nem baj az, ha a Szeged-Budapest vonatjegy ára 4000 Ft, ha én ki tudom cselezni a kalauzt és fél- vagy harmadáron tudok utazni. Ha én meg tudom csinálni, Te is meg tudod csinálni!
De sem az idős utasaim, sem az én empátia-hiányom és egy elenyésző kisebbség számára működő modell nem állja meg a helyét az egész társadalomra nézve. Nem várhatjuk el a féllábútól, hogy maratonfutó legyen. Nem várhatjuk el a Down-szindrómástól, hogy PhD-zzen. Nem várhatjuk el mindenkitől, hogy a prioritása az legyen, hogy akár önmagát, akár a társadalmat a végletekig igyekezzen fejleszteni. Ezért baj, ha nincs ingyenes egészségügy és túl drága a vonatjegy. Ezért működik a demokrácia.

churchill
A demokrácia legjobb ellenérve egy 5 perces beszélgetés egy átlagos szavazóval

Nézd meg Ayaan Hirsi Alit: a Szomáliában legrosszabbkor (1969-ben) született nő a 2005-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere között van! Téged mi tart vissza Szabolcs megyében, Makón, Szegeden, a Nyóckerben?!
A 0,01% számára ez tök jó gondolkodás (nekem bejött: nincs mentség vagy kifogás, nálam sokkal rosszabb körülmények közül jövő nálam kevésbé intelligens emberek is mire vitték! Mi kell még? Ma este egy cikken dolgozom, pedig a Facebook thread-et is görgethetném unottan.)
De az átlag (80%?) számára mindez nemcsak tündérmese, hanem hazugság is. Ayaan Hirsi Ali azt írja a Hitetlen című könyvében: “Hány nő van ma életben, aki a Digfeer kórházban született Mogadishuban 1969 novemberében?”
Az átlagos, 1969-ban született szomáliai nőt megcsonkították, ismeretlen férfival kényszerítették házasságra, verték. Majd együtt éhezett a szüleivel, testvéreivel, gyerekeivel, hátrahagyta az otthonát, menekült és legalább 5%-ban erőszakos halált halt. Az átlagos szomáliai nő annyira nincs a világ legbefolyásosabb 100 embere között, hogy nem tudja megakadályozni, hogy el legyen nyomva az élet minden területén.

Éhező szomáliai nők Mogadishuban és Ayaan Hirsi Ali előadás közben:
melyik az igazi szomáliai nő?!

Ugyanúgy, ahogy azok a tanárok, akik csak két-három diákra koncentráltak a több mint harminc fős osztályban, a legjobbakra fókuszálás általánosságban sem csak igazságtalan, hanem – nem tudok rá jobb szót – köcsögség is. Azonban Malcolm X önéletrajzi munkájában azt ajánlotta az amerikai fekete vezetőknek, hogy utazzanak el Afrikába. Ez most hogy jön ide? Úgy, hogy ez az egy mondat egy egészen új világot nyitott előttem.

Úgy gondolom, a magyaroknak és európaiknak utazniuk kellene. Itthonról legalább Pozsonyt, Bécset, Krakkót, Prágát, Belgrádot, stb. (a minimumot) megnézni. De az új magyar és európai vezetőknek (inkább a vezető értelmiségnek, mint a politikusoknak) – utazniuk kellene az Európai Unión kívülre is.

Jó vagy nem jó, de ma a világ lakosságának 1%-a ugyanannyit birtokol, mint a “maradék” 99%. Ezt az 1%-ot nagylelkűségre tanítani és ösztökélni rendkívül fontos lenne.

leadership_training
Vezetőképzés: ez is fontos, nem!?

A kérdés az volt, a 0,01%-kal vagy az átlagos 80%-kal törődjem. Miről írjak, kiről írjak? Milyen nyelven írjak!? Írjak-e egyáltalán?

Közelebb vagyok a megoldáshoz most, a cikk végén? Azt hiszem, igen. Bízom benne, hogy van olyan téma, amellyel én is érdemben tudok foglalkozni és mások okulására is szolgál. Hogy ez 0,01% vagy 80%?

Azt hiszem, hosszú távon nincs igazi választásom. A zsigeri elégedetlenség, passzió, hosszú távú terv és kemény munka szintézise (vagy antitézise, kakofóniája?) nem egy tudatos hétfő esti választás egy horrorfilm megnézése előtt.

Ma este erről írok cikket. Nem érzem, hogy el kellene sietnem bármit is. Lehet, egy század százalékkal csak, de tisztább a kép, hogyan is lehetek hatékonyabb, mint vagyok.

 

Képek:

happydad

southpark

billboards

mynewplaidplants

vers.hu

playbuzz

fastcodesign

picturequotes

mirror.co.uk

nytimes

personneltoday

Steve Jobs halála, avagy a zseni sem tud mindent

Steve Jobsról már mindenki hallott és mondhatjuk, hogy a munkássága valóban kihatással van az életünkre: nélküle talán nem lenne egér, iPhone, iPod, iPad és a számítógép mondjuk feleannyira vagy tizedannyira lenne fontos az életünkben. Ezt a cikket is lehet, hogy papírra írnám.

800px-Steve_Jobs_(1)
Steve Jobs szobra Budapesten a Graphisoft parkban

Zseni igen sok mindenben: nélküle a személyi számítógépek, animációs filmek, zene, telefonok, tabletek és digitális publikációk nem lennének ugyanazok. És lehet, hogy az ő egyetemi kalligráfia-órái nélkül nem lenne túl sok felé betűtípus sem.

De Steve nem zseni az orvostudományban. Mindenben nem lehet. Persze. 2003-ban, 48 éves korában hasnyálmirigy-daganattal diagnosztizálták. Az orvosok azonnali műtéti beavatkozást ajánlanak.

Jobs NEM FOGADJA EL! Steve Jobs ZSENI: ő jobban tudja. Persze senki nem szeret kés alá feküdni, egyáltalán nem, de az orvosok véleménye helyett önfejűen szigorú gyümölcsdiétát tartani, majd akupunktúráztatni? Léleklátó? Gyógyfüvek, béltisztítás, hidroterápia?

9 hónapig eredménytelen az alternatív orvoslás. Majd enged a nyomásnak: megtörténik aa műtét, amely során három áttétet találnak a májban. Valószínűleg, bár nem bebizonyíthatóan amiatt, mert 9 hónapig várt.

Innen még bonyolódik egy kicsit a helyzet: Steve nem szakít a diétával, gyümölcsturmixozik a kemoterápia alatt is, majd a rák egyre áttételesebbé válik és végül 2011-ben, a rák megállapítása után 8 évvel meghal.

steve_jobs-3-468

Mit mond ez a sztori? Szerintem azt, amit Steve Jobs is mondott a híres, 2005-ös stanfordi avatási beszédében (magyar felirattal itt): Szeresd azt, mit csinálsz! Legyen ez a munkád vagy a szeretteid. Amíg ez nem sikerül, addig keress, ne állapodj meg.

De ezt azzal egészíteném ki, hogy amellett, hogy hiszel benne, hogy Te lehetsz és leszel a legjobb Steve Jobs / Kovács Géza / Kiss Amlélia – azért tudd, hogy nem lehetsz mindenben a legjobb. Hallgass másokra. Néha muszáj másokra hallgatni, nem? Legalább akkor, amikor élet-halál kérdésről van szó.

STAY-HUNGRY-STAY-FOOLISH-BIRTHDAY-STEVE-JOBS-APPLE.jpg
Steve Jobs egyik utolsó tanácsa: Maradj éhes, maradj bolond!

 

Ez a nehéz az életben. Az ember tanácsot igyekszik adni, de olyan tanács nincs, amit mindenki meg kellene, hogy fogadjon. Az egyik barátomnak percenként küldenék egy üzenetet, hogy CSINÁLJ MÁR VALAMIT, a másikuknak könyörögnék: PIHENJ MÁR VÉGRE EGY KICSIT!

Steve Jobsnak azt üzenném, hallgasson az orvosokra is. Neked valószínűleg azt üzenném, hogy hallgass kevesebbet a körülötted élőkre. De lehet, hogy épp nem. Nehéz tanácsot adni. Nincs igazi recept az életre.

 

Képek:

Wikipedia

presentationmagazine

fossbytes

Te miért nem utazol?

Az EFOTT fesztiválon a Pillár alapítvány standjánál sok érdeklődővel azzal a kérdéssel kezdtem a beszélgetést, hogy “Te voltál már külföldön? Szoktál utazni?”

pillár
Pillár 2016 EFOTT

Néhányan mondták, hogy még nem hagyták el kis hazánkat, néhányan bólogattak, hogy már voltak helyeken, míg a legtöbben az “voltam már egyszer” / “ja, végülis” választ adták. Az átlagéletkor 20-22 év körül lehetett.

Bár mindig lehet többet utazni (mint a srác, aki kevesebb mint 4 év alatt a világ összes országát bejárta, repülés nélkül, napi kb. 4000 Ft-ból!) és persze kevesebbet is (2012-ben a 15 év feletti magyarok  37%-a utazott, az utazások 21%-a irányult külföldre), nekem úgy állt be az életformám, hogy a munkámon kívül is igyekszem sokat utazni. De ez nem volt mindig így.

Indok kell az utazásra: mert utazni nehéz. Minden nehéz a napi rutinon kívül, sokszor még a napi rutin is…

80_reasons_to_travel.jpg
80. indok az utazásra: A boldogságot elválasztani a vagyontól.

18 éves koromig az utazást alapvetően haszontalan dolognak tartottam, ám ennek ellenére az eddigi egyik leghosszabb utamra indultam egyedül. Az én indokom ez volt: messze akartam kerülni Szegedtől, ahol megoldhatatlan problémák vettek körül és ki akartam próbálni magam. Biciklivel, egyedül indultam el a Balti-tengerre.
37 nap, 4500 km és 33.000 Ft elköltése után egy megváltozott Szeged várt.

Przemysl (Tesómékkal).JPG
Przemysl, Lengyelország, 6. nap

Ma már sokkal inkább azért utazom, mert érdekelnek másik kultúrák: a másik vallásoktól más gazdasági koncepciókon át gasztronómiáig rengeteg minden. Emellett imádom a táguló világképemet, amely empirikus tapasztalatokon alapul. Nyitja az agyat, méghozzá olyan irányba, amely olyannyira független tőlem, amennyire ez lehetséges valakinél, aki a saját fejéből néz ki.

Utazni ma trendi. Mint sok pénzt keresni, divatos ruhát venni vagy divatos szakmát választani, gyúrni járni és fogyókúrázni. De nem ettől jó: attól jó, hogy… …jó. Semmitmondó? Az. De legvégső soron úgy derül csak ki, hogy mennyire tetszik az utazás, ha kipróbálod.

what-if-and-why-not

És beszéljünk a két adu-ász válaszról:
1, Nem utazom, mert nincs pénzem
2, Nem utazom, mert nincs időm

Na most pénze senkinek sincs végtelen mennyiségben. Az utazás pedig, akár csak az élet, lehet elképesztően drága – és gyakorlatilag ingyen is. Az utazás maga alig kerül pénzbe. A belvárosi hotel, a saját fürdőszoba, a július 20-25-ei dátum, a 32 kilós csomag, a taxi a reptérre, London, Svájc és Norvégia: a kényelem drága. Egy átlagos magyar okostelefon áráért azonban egy felejthetetlen (bár az otthon maradásnál kényelmetlenebb) utazást lehet szervezni. Nem tudod, hogyan?

how-can-you-travel-the-world-for-cheap-or-free.jpg

Bizonyos ismert utazók pénzért ajánlanak olyan szolgáltatásokat, mint az egyéni útiterv megtervezése, általános segítség utazáshoz és hasonlók. Nekem most van időm, van lelkesedésem és van pénzem is. Szívesen elmondom ingyen, hogyan utazhatsz el, ahova akarsz, ahogy te akarsz, ha ez lehetséges. Üljünk le egy sörre! 🙂

Az idő pedig?

grown_up_version
A “Nincs időm” a “kutya megette a házimat” felnőtt verziója

Időd pontosan arra van az életben, amire időt szakítasz. Neked is 24 órád van naponta, nekem is 24 órám van naponta. Hogy ebbe évi 250, 120, 50, 21, 7 vagy 0 nap utazás fér bele? Legvégső soron rajtad múlik.

Egyébként van olyan, aki tényleg rohadtul nem akar külföldön élni vagy utazni, de ez talán nem is olyan nagy gond: Schiffer András, az LMP alapítója például visszamondott egy maastrichti ösztöndíjat, mert az egyetemi kávézót preferálta.

A cserdi “köcsögmentesítő” polgármester így nyilatkozott: “Balira? És mit csinálnék én ott? Mi van Balin? Víz, meleg és homok. Bali egyáltalán nem érdekel. Cserdi érdekel. És Magyarország.”

Én abszolút megértem, aki tudatosan nem utazik (bár személyesen nem ismerek ilyet).

goa-gajah-bali.jpg
Ez is Bali

Van olyan tudatos terved itthon, amelyet nem szüneteltethetsz egy hétvégére? Négy napra? Két hétre? Egy évre? Ha úgy tűnik, egy napot sem hagyhatsz ki, gondolj bele, egy év külföldi tapasztalattal mennyivel hatékonyabb és sikeresebb lehetnél – bármin is dolgozol…

Nincs több kifogás!

Utazni azért érdemes, mert perspektívába helyezi az életed: a problémáid, a
véleményed, a tapasztalataid és élményeid.

Könnyen érhetően, klisé-gyanúsan: Az utazás az egyetlen pénzen megvehető dolog amely gazdagabbá tesz.

travel_makes_you_richer

 

 

Képek:

Pillár facebook oldal

pinterest

Saját 🙂

colduthie

dreamingandwandering.com

pinterest

bali-indonesia.com

pinterest

Mi tart melegen este 11-kor egy fesztiválon?

EFOTT fesztivál (még mindig nem tudom, mit jelent a második T), második nap, Tankcsapda koncert.

Jól szituált, kicsit hadarva beszélő, másfél napos borostás, szemüveges srác jön oda hozzám:
– A segítségedet szeretném kérni, emlékszel rám, nem? Nem? Ööö, ott vagytok a HÖOK és a Sellye Egyetem sátra között. Izé… …Pillár, nem?
Néhány sms után a telómról a barátnője és egy nekik ismerős lány is megérkezik.
“Görög katolikusok vagyunk.” “Én vagyok a kakukktojás, én római vagyok.” ” Öt éve vagyunk együtt. Ti?” “És ő hol van? Nem aggódik érted?” “Hát mert olyan sok bunkó ember van itt.” “Egyébként mi nem szoktunk így ismerkedni.” “Nem értik itt az emberek, hogy a hűség az érték.” “Sprichst Du Deutsch?” “Ez az első fesztiválom, de hát ezek az emberek…” “Neked mi a vallásod?” “Tudom, hogy szemét vagyok, de ez a srác mögötted úgy néz ki, mint egy favágó.” “A Damján tábort csináljuk: közepesen és nagy mértékben sérült gyerekeknek alapvetően, de felnőtteket is táboroztatunk.” “Hihetetlen, mennyire hiányoznak a közösségi értékek a társadalomból. Van, aki egyedül van itt.” “Tudod, imádok a sérült emberekkel foglalkozni: van, aki azt mondja, sajnálja őket, pedig nekem is vannak hibáim, mégis teljes emberként tekintenek rám.” “Százharminc önkéntes és százhúsz sérült gyerek jön el”

Mire Lukács: “Adjon az Ég, mindent, amit szeretnék!” “Remeg a lába, az alsónadrág a sarokba dobva rég” “Legyen az ördögééééé” “Szemetet ne is szívjad”

Mire én: “Hat éve vagyunk együtt. Összeházasodtunk.” “Semmilyen vallásom nincs.” “Igen, polgári esküvő volt.” “Ja ein bisschen.” “Mi az Európai Unióval foglalkozunk: hogy információt szolgáltassunk elsősorban a középiskolásoknak: a legtöbbüknek fogalmuk sincs, hogy ők kaphatnak pénzt azért, hogy külföldön tanuljanak.” “Tök jó, hogy így gondolkodtok, és ahelyett, hogy a minimumot tennétek meg, többet igyekeztek véghez vinni.”

Vizes a cipőm: tegnap este 7 és hajnali 3 között ázott el, be, szét és sáros teljesen. Még vizesebb a zoknim: nem tudom, hogy tegnap rajtam vagy a sátorban ázott el, de mindegy is. Rövidnadrág: nem hoztam hosszút. Ez is vizes volt még, amikor felvettem.

És mégsem kell teát vagy két feles pálinkát vennem: érzem, ahogy a gyomromból szétárad a melegség a bensőmben. Ez az első komoly beszélgetésem ezen a fesztiválon. Nem hiszek istenben, vallásban még kevésbé. A hűség érték? A kommunikáció, az együttműködés az érték (a párkapcsolatban is, szerintem). Lehet, hogy ez 80%-ban “hűség”, de azért nem ilyen egyszerű az élet. És még folytathatnám a sort. Mégis, ezekkel a srácokkal közösséget érzek: hiszen kit érdekelnek a gondolatok és a szándék, amikor a tettek számítanak? Gyönyörű gondolat a tábor. Nagyszerű érzés volt, ahogy végtelenül pozitívan, szinte feltétlen szeretettel közelítettek meg. Csodálatos érzés volt segíteni egy kicsit nekik.

Még éreztem a melegséget a bensőmben, ahogy elmerültem Busaman és a többi Irie Maffia énekes hangjában, a 40 kilós, hosszú, szőke hajú lányok követhetetlenül gyors mozgásában és a gondolataim napi rutinjában.

Olyan véleményt is hallottam már, hogy a kereszténység a szeretetről és toleranciáról (is) szól. Ez megvalósult a mi kis spontán beszélgetésünkben. Köszönöm 🙂 

Képek:

Hirado.hu

Magyarkurir.hu

Havasok.hu

Saját x2

EFOTT 2016 és a Jobbik

EFOTT 2016 és a Jobbik

Az Egyetemisták és Főiskolások Országos Találkozója az egyetlen zenei fesztivál Magyarországon, amely politikai pártoknak engedélyezi a kitelepülést.
A nulladik nap este mindenki, aki nem a mobilját nyomogatja, mint én, prospektust olvas: a Jobbik Ifjúsági Tagozatának erre az alkalomra kiadott kiadványát tartja a kezében. Miért? Azért, mert két szolidan kinéző srác mindenkinek adott egyet, aki bejött a kempingbe. Meg mindenféle le is tettek jó néhányat.

Érdeklődéssel és előítéletekkel kezdtem bele az olvasásba. Be kell vallanom, egészen más, mint amit vártam. A Jobbikról ugyan szinte semmi nincs benne, de van interjú Kowalskival, egy cikk a foci EB-ről, egy a Trollfociról, megemlítik Tibi atyát, több ponton az internetet, a 20 és 21. századi pártok közti különbségeket, amely szerint a Jobbik fiatal és interneten aktív, sőt, környezetvédő! (ez azért új!), tök jó matricákat (Csajomat sörre cserélném; Náladalvós karszalagom van) raktak bele – és rengeteget kritizálták Orbánt, a Fideszt (és a népszavazásos kopaszokat), a Fidelitast és az MSZP-t. Előkerül egy Nagy-Magyarország alakú társasjáték is, de zsidókról, cigányokról, halálbüntetésről, elszámoltatásról, visszacsatolásról, románokról, szlovákokról és szerbekről semmi.

Gratulálok, Jobbik: jó lett a kiadvány. Nagy eséllyel eléritek a célotokat: több fiatal ismer még titeket és népszerűbbek lesztek.
HOL VAN AZ ÖSSZES TÖBBI PÁRT? HOL A KIADVÁNYOTOK, HOL AZ ÖNKÉNTESEITEK? JÖNNEK A KÉPVISELŐITEK?

Láttátok a Cabaret című német filmet? Arról szól, hogy mindenki a kis személyes drámájában van elmerülve és lassan egyre több horogkeresztes zászló jelenik meg, majd lassan csak horogkeresztes egyenruhások ülnek a nézőtéren. Lassan ők mondják meg, mit lehet játszani, ki élhet az országban és kinek kell azt elhagynia. Aki pedig nem engedelmeskedik: nos, ismerjük, a sztori végét.

Ui.: ez az első posztom telefonról, mobilnetről. Remélem, szép. Bocs, ha nem. A képeket is mobillal fényképeztem.

“Jamais vu”, Jan Karski és a zsigeri elégedetlenség

A déja vu (ejtsd: dézsa vü, francia: már látott) azt jelenti, hogy egy új helyzetben az az érzésünk támad, hogy az adott helyen már jártunk, az adott esemény már megtörtént velünk.

A jamais vu (ejtsd: zsame vü, francia: sosem látott) az idegenség, szokatlanság érzete egy ismerős helyzettel, tárggyal, személlyel, stb. kapcsolatban.

sleeeepy.png

Túravezetőként több tucat, sőt, talán már több száz idegenvezetést is végighallgattam. A legtöbb kollégámmal ellentétben mindig is figyeltem ezekre az előadásokra. Egy részről értékelnem kellett a helyi idegenvezetőket, más részről érdekelt az előadásuk. A célom az volt, hogy biztos legyek benne: jó előadással elérik a célt, hogy az utasok kellemesen érezzék magukat. Ez, az utasok elégedettsége volt az én felelősségem, feketén fehéren leírva a munkaleírásban.

Majd ahogy egészen elegem lett már mindenből, emlékszem, egyáltalán nem számított, hogy ki hogy érzi magát, mi van a munkaleírásomban, kapok-e borravalót vagy kirúgnak az út végén. És rájöttem, bárki bármit ír is bárhova, az történik, hogy sok emberrel össze vagyok zárva kb. két hétig. Csak rajtam múlik, mit hozok ki belőle.

Hirtelen nem azt éreztem a feladatomnak, hogy az utasok jól érezzék magukat, hanem az lett az új elv “az utasok a barátaim, de még inkább a barátom az igazság.”

plato_aristotle

Elképesztően szar érzés volt hetekig képtelennek lenni aludni. Mint a mosott szar, vagy mint a másnapos mosott szar, kelni reggelenként, egyszerre lötyögő és maróan fájó izmokkal.

Csodálatos érzés volt Lengyelországban a katolikus egyházról beszélni: a történelemről, az erőről, egy nem létező ország nemzetét összekötő hagyományról, a saját, negatív tapasztalataimról és a papi pedofíliáról: mindezt egy hardcore katolikus csoportnak. /És milyen meglepő volt a legmagasabb borravalót kézbe venni az út venni! És milyen meglepő volt az üzeneteket olvasni, ami szerint megváltoztattam a gondolkodásmódjukat!/

Csodálatos érzés volt felmondani. Ahogy az Amerikai szépség főhőse, végre én is bátornak, a saját életem hősének tekintettem magamra, önelégülten.

how-to-quit-your-job.jpg

Felemás érzés volt visszatérni. Ismét a busz végében ülve hallgattam az előadásokat. Azonban valami új, szokatlan idegenséggel át hallgattam őket. Jamais vu.
Ahogy tinédzserkoromban, nagyszerű könyveket olvasva azt képzeltem, én bárki lehetek: német vagy francia katona, fogoly fegyházban, koncentrációs tábor vezetője vagy elgázosított kislány, Monte Cristo grófja vagy nagy amerikai író, kis Vuk vagy alaszkai aranyásó; most, ismét visszatérve a túravezetői pozícióba, új “játék” került elő: én is lehetnék vagy lehettem volna IV. Károly cseh király, gróf Andrássy Gyula vagy éppen Jean-Michel Nicollier, francia önkéntes, aki Vukovart védve esett el vagy Jovan Jovanović Zmaj, aki orvosként dolgozott és gyerekverseket írt, majd miután mind az öt fia és a felesége is meghaltak, keményen inni kezdett. Vagy Jan Karski, a “lengyel James Bond”, aki azután, hogy a Gestapo elkapta és megkínozta, folyamatos életveszélyben katolikusként azért kockáztatta az életét, hogy hírt adjon a világnak a haláltáborokról.
Csak míg tinédzserkoromban elég volt mindez képzeletben, most a valóság vált új játszótérré.

Wieliczka-Salt-Mine-Cathedral.jpg
A lengyelországi wieliczkai sóbánya leggyönyörűbb és leglélegzetelállítóbb terme. A dekorációt 3 bányász készítette mindenféle előképzettség nélkül. A munka 67 évbe telt…

Ezzel a sok random névvel, ténnyel és elképzeléssel azt akarom mondani, hogy az emberek, akikről hallunk, legyen az Cristiano Ronaldo, Angela Merkel vagy épp Robert Downey Jr. ugyanolyan hús-vér valaki, mint TE.

Hogy ez a rengeteg személy nem elképesztően különleges vagy másmilyen, hanem ugyanúgy felbomlott családok gyerekei, ugyanúgy nem tudtak jól énekelni vagy indián-szökdelni az iskolában, baszogatták őket néha-néha, de közülük nagyon sokan eljutottak egy olyan szintre, hogy ne csak a munkájukat végezzék és a minimumot érjék el, hanem a lehetőséget meglátva minél többet tegyenek.

Ezek az emberek belátták, hogy a külvilágnak, a többi embernek tudnak valamit nyújtani: és megtették. Nem a hírnévről beszélek, hanem arról a tényről, hogy lehetőség mindig van. Nem találkoztam -még fikcióban sem- olyan szituációval, amelyben egy egyénnek nem volt döntési lehetősége. TÉGED JELLEMEZ AZ ÉLETED. RAJTAD MÚLIK, MIT HOZOL KI BELŐLE.

Youll-Find.jpg
Ha fontos Neked, találsz megoldást. Ha nem, akkor kifogást.

Ez a világ akkor lesz egy jobb hely, ha teszel ezért. Nem rajtad múlik, hogy lesz-e harmadik világháború a következő 15 évben. Nem rajtad múlik, hogyan alakul a frontvonal Kelet-Ukrajnában. De egy csomó minden rajtad múlik. Nézz körül: emberek alkották a falakat, a festéket, a villanykörtét, a billentyűzetet, a processzort, a képernyőt… Emberek neveltek fel téged és tanítottak meg mindarra, ami ahhoz kell, hogy ebben a pillanatban olvasni tudj – és olvass. Te kit tanítasz majd meg? Te mire tanítod majd meg őket?

Csodálatos érzés, amikor a minimum helyett a “még több” válik új céllá az életben.

have_less_do_more.jpg
Birtokolj kevesebbet. Tégy többet.

 

Képek:

dreamspacereminiscence

azquotes

jobspotting

4gress

totalwellcoach

designyourtrust