Death Road, Bolívia

– avagy bringázz több ezer méteres szakadékok mellett, aszfalt és korlát nélkül.

Death-Road.jpg

Miután az ember megtesz valamit, valahogy úgy képzeli, a világon mindenki más is megtette ugyanezt. Mintha az ő tettei a közös emlékezet részévé válnának. És azzal, ahogy én megtettem, hirtelen el is veszti mind a mágikus, mind a radikális voltát. Hogy lehetne ez olyan különleges, ha még én is megtettem!? Aki átlépte már, csak az tudja, hol a határ.

Nem meglepő tehát, hogy nagyon természetes nekem, hogy lebicikliztünk 4700 méteres magasságból kb. 1300 méter magasra egy olyan úton, ahol még mostanában is meghal egy-egy bringás két hetente.

Másnak ez nem olyan természetes. Szóval hadd írjam le, hogy is ment 🙂

Bolivian Road of Death
A bolíviai sofőrök nem az óvatosságukról híresek. Ezen az úton kanyarban előzni általános gyakorlat volt.

Ha Dél-Amerikába vetődsz, ugorj el Bolíviába. Igazi 3. világ, igazi őslakosok, igazi szegénység, szervezetlenség, káosz – és érintetlen természet és jóval érintetlenebb társadalom, mint bárhol máshol a kontinensen. La Paz, a de facto főváros a világ egyik legmagasabban fekvő városa 3-4000 méteren magasan, ahol a pilótáknak a reptérre külön kiképzésre van szükségük, mert a gépnek nem kell felemelkednie, miután elhagyja a kifutópályát. Meg az oxigén sem túl sűrű, meg ilyesmi.

DSC02574.JPG
La Paz, Bolívia

A város egyik legkedveltebb turista-tevékenysége lebiciklizni a Death Road-on vagy más néven a World’s Most Dangerous Road-on. Azért hívják így, mert amíg ez volt a La Pazt Coroicoval összekötő főút, igen sokan haltak meg ott. A legnagyobb baleset egy túltömött busszal történt, amely nem jól vett be egy kanyart: több mint 100-an haltak meg 1983-ban, egyszerre. De azért megoldás is akadt erre: egy kis denaturált szeszt kell löttyinteni a földre és Pachamamát (földanyát) kell megkérni, hogy minden rendben menjen, az út előtt. Majd bátorságot meríteni a denaturált szeszből és nekiindulni a “kalandnak”. Átlagban kb. 200-300 sofőr halt meg évente az úton. 2009-ben elkészült egy normális, alternatív út. Azóta csak elvétve találni autókat (de az könnyen emlékezetessé avagy utolsó élménnyé válhat).

Death-Road-Bolivia-7
Bár elsőre talán nem nyilvánvaló, ez egy két sávos főút, ahol nem mindenki lassít a kanyarokban.

Na most mivel sok hasonszőrű utazik Bolíviába, meg mert Budapesten a paprikát és a gulyást kell kipróbálni, La Pazban pedig a sífelvonót, Cholita wrestlinget és a Death road-ot, elég sok cég specializálódik bringás túrák szervezésére. Az ár a teljes napi programért (bringa, védőfelszerelés, svédasztalos ebéd, kb. 4 óra buszos transzport, idegenvezető és sofőr) 10 és 30 ezer között van, fejenként. Nem tudom, mennyire volt jó döntés, de mi az egyik legolcsóbb céggel mentünk.

cholitawrestling.jpg
Cholita wrestling / női pankráció hagyományos népviseletben

A legolcsóbb céggel utazni azzal járt, hogy senki nem beszélt angolul. Persze, tudunk mi spanyolul, persze. Meg azzal, hogy kihagyták a biztonsági előírásokat. Meg nyolcasok voltak a bringák hátsó kerekeiben. Meg a kormány nem volt igazán jól meghúzva. Meg a fék kicsit akadt hátul. Azon nevetgéltünk, hogy biztos voltak bringák rossz fékkel is: csak azok már néhány ezer méterrel lejjebb hevernek egy-egy oszló hulla mellett.

DeathRoad-View
Gyönyörű tájak

Kevés dolgot tanultam el az idős amerikai utasaimtól. Az egyik az, hogy a fizető vendégnek joga van panaszkodni. És úgy gondoltam, hogy az életveszélyes, szar állapotú bringa jó lehetőség, hogy kifejezzem a rosszallásom, spanyolul. Ez azért mégis fontosabb, mint hogy a zabkása csak langyos fél 8-kor, reggelinél, nem? Szóval tört spanyolságommal elmondtam, hogy ez nem az igazi. Először mosolyogtak. Amikor kiabálni kezdtem velük, akkor elkezdtek hangosan röhögni. Odaadták az idegenvezető bringáját. Átvertem a rendszert. Nagyon különlegesnek éreztem magam, amíg fel nem szálltam.  Az övé az összes többinél is sokkal rosszabb állapotú volt…

Yungas-Road23
Nem hitted el, hogy két sávos az út?

Szóval ebből a 60-pár kilométerből az első fele teljesen rendben van: aszfalt, fel lehet gyorsulni 50 – 60 km/h-ra, megy az élet. Ezt meg lehet tenni a lejtőn Veresegyház felé is. De a második része a földút, ahol a “halálút” kezdődik. Nem létező korlát, fejfák, amelyeket viccesen bolíviai kilométerköveknek hívnak, de minden 100 méterre jut egy, egy esőerdő, elképesztően gyönyörű tájak és a halál közelsége, amely olyan végtelenül élővé varázsol minden pillanatot.

death-road-bolivia_sd

Azért volt, hogy aggódtam. Már nem magam miatt: én elég sokat bringáztam, elég veszélyesen, elég különböző bringákkal, terepeken, stb. Persze az ember kísérletezik, játszik. Egyszer kb. 20 centire a szakadéktól sikerült annyira lelassítani a kanyarban, hogy be tudjam venni. De hát mi történhetne velem!?

Gosia azonban nem olyan tapasztalt bringás, mint én. Az első saját biciklijét itt Pesten használta, 3-4 éve. Ő sosem jött túrákra. Soha nem biciklizik autók között Budapesten. Az idegenvezető néha mondott azért egy-egy infót. Igaz, nem mindenkinek, csak a gyorsabbaknak, akik épp közel voltak. És spanyolul persze. Például azt, hogy ne a külső sávon kanyarodjunk, mert múlt héten szembe jött egy autó, a sofőr elrántotta a kormányt és a bringásnak nem lett baja, de a családnak konyec. Már ha jól értettük. Belső és külső sáv? Biztosan? Ismét lerendeztem magamban, hogy spanyolt kellett volna választani olasz helyett, a gimiben.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Az eső és a vízesések nem emelik a túlélés esélyét

Gosiának a sokk csak este, már a hotelben jött: elkezdtük olvasni az egy csillagos értékeléseket: az idegenvezető eszméletlenül hevert a kanyar után; a srác eltörte a kulcscsontját; a hangulat megfagyott, miután láttuk, ahogy a lány lezuhant a szakadékba. Órákig nem tudták felhozni. Sok adat terjeng a neten. A sztorikból, utánaolvasásból az jön le, hogy két hetente egy bringás hal meg. Statisztikailag elhanyagolható. Jóval kevesebb mint egy százalék. Érdemes azért fogni a kormányt, nyitott szemmel vezetni, nem másnaposan érkezni és nem hülyéskedni túl sokat. Mi odafigyeltünk.

És túléltük. Csak ajánlani tudom. De ha a Death Road elég izgalmas szar bringák nélkül is, inkább menj egy középkategóriás vagy isten ments, egy drágább céggel 🙂

 

Képek:

http://www.globotreks.com/destinations/bolivia/surviving-death-road-bolivia/

http://www.albasun.com/2014/03/bolivia-has-most-dangerous-road-in-world.html

Saját 🙂

https://www.lapazlife.com/bolivias-death-road-would-you-risk-it/

http://www.richardhessler.com/2016/never-trust-a-fart/

http://hiptreks.com/surviving-and-thriving-on-bolivias-death-road/

http://www.embark.org/bolivia/la-paz/adventures/death-road

http://www.tammyandchrisonthemove.com/surviving-death-road-bolivia/

Saját 🙂

Advertisements

Death Road, Bolívia” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s