Néhány rövid gondolat a radikalizmusról

Az életemben előfordult egy-egy radikális döntés.

Egyik napról a másikra költöztem el otthonról gimi vége felé. Egyedül indultam el egy több hetes bringatúrára. Egyik napról a másikra léptem ki egy cégből, ahol éveket dolgoztam.

Hogy-hogy az én életemben ilyen radikális döntések jelennek meg, míg ez nem igazán jellemző másokra?

A válasz, azt hiszem, az, hogy a radikális probléma radikális megoldást kíván.

SAMSUNG
Nem hittem, hogy valaha egy norvég náci szervezet képét fogom posztolni a blogomra.

Az egyik legszörnyűbb mondat, amit valaha legjobb barátaimtól hallottam, az volt, hogy ha anyám meghalna vagy lebénulna, akkor elmennék dolgozni. Vagy variáció ugyanerre: ha Szomáliában élnénk és éhezne a család, nyilván csinálnék valamit. Igazán szörnyű gondolatok, de ezzel együtt brutálisan őszinték és igazak is.

1933-ban, amikor  családom már évek óta éhezik és végre Hitler kenyeret és munkát ígér: radikálisan antiszemita, nem túl szimpatikus, de radikális megoldásra van szükségünk.

2011-ben, amikor több generációnyi szenvedés után megbukik a diktátor az észak-afrikai államban, lehet, hogy a korrupció ellen én is az iszlám fundamentalizmus mellett foglalnék állást.

Szabolcs megye egy kis falujában, 2016-ban, ahol a rendőr, ha lenne, nem merne kilépni a járőrkocsijából, a gyerekem második mobilját vették el az iskola felé, erőszakkal: könnyen lehet, hogy én is Jobbik szavazó és gárda tag lennék.

1936_August__Germany
Te is szalutálnál?

A mi felelősségünk mindabban, hogy az átlagember ne jusson el oda, hogy egy olyan rendszert támogasson, amely gyűlöl, kirekeszt, megöl és tömegesen kivégez embereket: akadályozzuk meg, hogy ilyen körülmények jöjjenek létre. Én nem vagyok náci, iszlám fundamentalista vagy Jobbik szavazó, szerencsére: mert olyan körülmények között élek, hogy nem sóvárgok radikális megoldásra.

forget_society_2

De lépjünk kettőt vissza és felejtsük el a társadalmat. Sok ismerősöm érzelmi élete egy- vagy másfél dimenziós, miután beáll egy kerékvágásba. Hasonlóan telnek a napok, nincsenek érzelmi viharok, nincs óriási megerőltetés vagy depresszió. Kényelmesen telnek a napok. Ennek a kényelemnek a része az önáltatás, a panaszkodás, a változásra való hajlandóság hiánya.

Kiabáltak, veszekedtek,
de csak a látszat kedvéért.
Csak azért üvöltöztek,
mert utána jobban ízlett a sör.
[Őfelsége pincére voltam c. film]

comfort
A kényelem teljesítmény ellensége.

Honnan jönne tehát a radikális változás!? Egyszer azt mondta édesapám, hogy sajnos be kell hogy lássa, igazából jól érzi magát, ahol van. Tökéletes, őszinte jellemzés. Ha tényleg jól éreztem volna magam, elégedett lettem volna Szegeden, nem mentem volna külföldre tanulni, utazni – mindezt a sok nagyszerű dolgot miért próbáltam volna ki?

Radikális megoldás jut a radikális problémára. Kényelmes vagy semmilyen megoldás a valódi problémák hiányára.

 

Képek:

https://crushzion.k0nsl.org/national-socialism-is-the-only-solution-to-the-international-racial-jewish-problem/

Wikipedia

Tumblr

Twitter

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s