Kell isten a vallásalapításhoz?

HvG_Öt_világvallás

Az öt világvallás című könyvet olvasom Helmuth von Glasenapptól. Ebben a sorrendben haladtam: iszlám, kereszténység, majd ahogy a könyv haladt: bráhmanizmus (hindu vallás), buddhizmus, kínai univerzizmus.
Az utolsó a legérthetetlenebb. Előjön ez a Kung fu-ce (Kung mester), azaz Konfuciusz, aki tipikusan az a figura, akivel nem szívesen töltenek el egy órát sem. Államférfi volt, aki: Étkezés közben nem vitatkozott és az ágyban sosem beszélt. Sokat adott öltözködésére, gondosan ügyelt lakásában a rendre. Horoggal fogott halat, de  hálóval sosem, vadászott madarakra, de sohasem olyankor, amikor azok fészkükön ültek.
Otthon igénytelenül egyszerű volt, mintha beszélni se tudott volna. A templomban vagy az udvarban viszont folyékonyan beszélt, de azért megfontoltan. Fejedelmekkel és hivatalnokokkal való érintkezésben, audienciákon, külföldi követségek fogadásakor és diplomáciai küldetésben mindig a célnak megfelelő, méltóságteljes magatartást tanúsított. Óvatos volt a böjtölésben, a háborúban és a betegség idején megtartotta az irányelvet: “Ne törődjék a kormányzással, akinek nem feladata.” Úgy vélekedett, jobb egy fellázadt országot elhagyni, hűen az elvhez: “amikor a földön rend uralkodik, akkor jó feltűnni; ha zűrzavar támad, jobb elrejtőzni.”

Konfuciusz.jpg
Konfuciusz. Élt i.e. 6-5. században

De mégis ő az első a könyvben, aki mintha hozzám hasonló elveket vallana: “Ameddig kapok táplálékul közönséges rizst, italként vizet és behajlított karom párnául szolgál, addig bármi történjék is, vidám lehetek.

És ő az első személy, aki nem ruházza fel magát isteni/természetfeletti képességekkel, és mégis felállít egy erős etikai rendszert, amely megállta a helyét több ezer évig (Kína államvallása 1910-ben? Konfucianizmus!).

Igen szerényen nem állította magáról azt, hogy birtokában van a legfőbb tudásnak és a legfőbb erkölcsnek, de úgy vélte, elmondhatja, hogy lankadatlan szorgalmával magas fokú irodalmi ismereteket szerzett, szüntelenül törekedett a jó erkölcsre, és fáradhatatlanul iparkodott másokon segíteni: nehéz ifjúsága alkalmat adott arra, hogy tehetségét kifejlessze; különleges (titkos) tudományokban való jártasságot nem vallott magáénak.

“Nem (az igazság) ismeretével jöttem a világra, szeretem az ókort, és komolyan törekszem (hogy megismerjem)”

confucius-statue-crowd.jpg
Kínai diákok vizsga után Konfuciusz szobra körül

Van egoja, szó se róla /Élete csúcspontján képesnek tartotta magát arra, hogy a szétzüllesztett államgépezetet egy éven belül részlegesen, három éven belül pedig teljes egészében rendbe hozza/, de azért nem hívja magát Isten prófétájának, küldöttének, hírnökének, fiának. Így érvel a saját képességeiről:
“Tizenöt éves voltam, és tanulni akartam, harmincévesen megálltam a helyem, negyvenéves koromban nem voltak többé kétségeim, ötvenesztendősen ismertem az ég törvényét, hatvanéves koromban megnyíltak a füleim, hetvenévesen követhettem a lelkem vágyait, anélkül, hogy túlléptem volna a mértéket.”

Confucius-quote
Nem számít, milyen lassan mész, amíg meg nem állsz

Az ember mindig magából indul ki: én mar egészen zsenge gyermekkorom óta úgy éreztem, jobb vagyok a körülöttem lévőknél (a neveltetésemnek nagy szerepe volt ebben) és igyekeztem olyanokkal körülvenni magam, akik nálam okosabbak, fejlettebbek (ez a gondolat 12 évesen fogalmazódott meg bennem először és 14-15 éves koromban már tudatosan követtem ezt az ötletet). De arról, hogy az egom kirobbanásából vagy hazugságból vagy téveszmés képzetekből azt mondjam, hogy én isten leszármazottja/hírnöke/barátja, stb. vagyok, arról szó sincs. (Nem lenne már ideje, hogy eltűnjenek a magukat valóban isten közeli hozzátartozójának gondolók? Darwin megtanította nekünk, hogy állatokból fejlődtünk ki, Freud pedig azt, hogy még a saját tetteink jelentős részét sem tudatosan hajtjuk végre. Tényleg kell még egy szög a téveszmék koporsójába?!)

kis Dani
Tényleg jobb vagyok a többieknél?

Az én célom mindig az ember megértése volt. Azért ismerem ezt jobban, mert ezt tanulmányozom, rég óta. Az jogosít fel, hogy jobban tudjam, hogy én ezen gondolkodom és ezt a cikket pötyögöm a telefonomon a villamoson. Szerintem nem kell hit, nem kell isteni szikra vagy természetfeletti segítség. Szerintem nincs megvilágosodás, egyirányú út, megváltás, egyféle értelem: köszönöm, Konfuciusz.
55 év tanulás: ez az, ami Téged a többiek föle emelt. Ha orvos akarsz lenni, orvosi egyetemre menj tanulni. Ha mérnök lennél, tanulj mérnöknek.
Ha nem tudod, mi akarsz lenni, tágítsd a látóköröd.
Ezt tettem én. Az út hosszú. De akár Konfuciuszra, akár az Európai Unió lifelong learning (élethosszig tartó tanulás) programjára gondolok, az jut eszembe: várom a következő évtizedeket, hogy még sokkal többet tudjak… ..tanulni.

LLL
Amikor abbahagyod a tanulást, elkezdesz meghalni

Forrás:

Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás (Negyedik kiadás, Gondolat, Budapest, 1984)

Képek helye:

http://moly.hu/konyvek/helmuth-von-glasenapp-az-ot-vilagvallashttp://moly.hu/konyvek/helmuth-von-glasenapp-az-ot-vilagvallas

http://www.konfuciuszintezet.hu/index.php?menu=muveltseg&almenu=4&cikkszam=31

http://www.china-mike.com/chinese-culture/understanding-chinese-mind/confucius/

http://www.thedailymind.com/quotes-2/11-best-confucius-quotes/

Saját 🙂

http://www.yourtrainingedge.com/megatrends-in-moocs-5-lifelong-learning/

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s