It’s a new day – it’s a new life

Minden pillanatban egy kicsit jobban eldöntöttem, de most még inkább eldöntöm, hej: ÍRÓ AKAROK LENNI.

Nagyapám, aki egész életében katona volt, azt mondta, az embernek 9 évenként munkát kell váltania. Ez neki egyébként többé-kevésbé be is jött. Katona: kiképzés után hivatásos katonaként laktanyai őrmesterből tiszt, majd szépen lassan ezredes lett, aki a hadügyminisztériumban is dolgozott. Sose ítélj meg egy munkakört a tág kategória miatt.

“Én hajón dolgozom.” Ez az óceánjáró személyzetet kiszolgáló személyzetétől (sic!) a folyami hajó mosogatóján és a hetekig meg nem álló teherhajó matrózán át kapitányig, idegenvezetőig, manager-ig, zenészig és a többiig ível.

Te mit dolgozol? “Idegenvezető vagyok.” Szopás! -mondta egy végzős gimnazista biológia-kémia tagozatos lányka, mielőtt odahányt volna pár perc múlva a padlóra a 4-es villamoson, miközben a barátnői fényképeket készítettek róla. Az idegenvezetés lehet szopás, de egyáltalán nem feltétlenül az. Idegenvezető a free tour-os 20 éves egyetemista srác, a Japánt, Dél-Amerikát és USA-t is gyakran látogató “vén róka”, az, aki a Duna-kanyarnál még nem ment messzebbre Budapestről, a 8 nyelven mosolyogva-halkan beszélő jó kiállású középkorú nő, a 28 évesen kiégett kolléga és az iskolai tanár, aki nyáron elvisz egy-egy speciális túrát, inkább hobbiból, mint a fizetés miatt.

Szóval nem szopás az idegenvezetés, szerintem egyáltalán nem, hanem felelősségteljes és komoly(an is vehető) beosztás: nagy részben az idegenvezetőn múlik ugyanis, hogy mit ismernek meg az utasok a desztinációról, mit mondanak otthon az ismerőseiknek és újra jönnek-e: ha igen, akkor pedig hányan. Mivel egy Magyarországon több napot töltő turista átlagosan naponta 17.300 Ft-ot költ el, mindenképp lényeges, hogy mit (és hogyan) mutatunk meg.

De vissza a kezdeti gondolatra: írás. Az idegenvezetés/túravezetés, a megfelelő személyiséggel fun, nagyszerű időtöltés és munka is egyben. Ismerünk azonban híres idegenvezetőt? Nem nagyon. Míg bizonyos munkák a legtökéletesebb elvégzés után sem vonnak maguk után igazán katartikus érzést (pl. nekem éjszakai recepciósnak lenni egy hostelben), más munkák nagyon hálásak tudnak lenni, de legvégső soron az ember viszonylag kevés emberhez jut el. Hogy ez baj lenne? Egyáltalán nem. Konrád György: A látogató című regénye óta tudatosult bennem, hogy egyetlen ember gondját viselni sok szempontból több, mint egy egész város, megye, ország, kontinens stb. gondolkodását megváltoztatni egy cseppet. Mégis, a bennem létező, újra és újra feltöltődő energianyalábot, amely elégedetlenné, türelmetlenné, tettre késszé tesz, legszívesebben odaállítanám a külvilág felé és megmutatnám: itt vagyok, hahó, csináljatok velem, amit tudtok!

Író leszek. Könnyű azt mondani! Christopher Nolan legkorábbi filmjében, a Following címűben azt jegyzi meg, hogy minden huszonéves, aki munkanélküli, írónak képzeli magát. És én még munkanélküli sem vagyok! Az írás egészen új (Tényleg én vagyok, aki 15 évesen egy millió karakteres regényt írt és egy-egy díjat is kapott novellákért, elbeszélésekért és még verse is jelent meg az egyetemi folyóiratban? Nehéz elhinni.) És nem könnyű valami egészen újba belefogni, főleg azért, mert az ember tanulóként kell, hogy kezdjen. Nem tudom elképzelni magam egy irodában, kisboltban, kis cégnél, nagy cégnél, multicégnél tanulóként, hacsak nem értenék egyet egészen a cég tevékenységével. Íróként azonban szívesen vagyok tanuló.

Két hete él ez a blog és kaptam már néhány Facebook like-ot, hallottam, hogy megihlettem néhány ismerőst, akik egy blogot indítottak, jött néhány komment – én pedig esténként kevésbé elégedetlenül, türelmetlenül megyek el aludni. Az energianyaláb elindult az útján, a külvilág felé és eddig a minden nap egy új bejegyzéses tervet tartom. Eszerint kb. 100 bejegyzés után tudni fogom, mire koncentráljak majd. De ha az első 1000 bejegyzés után sem tudom majd? Akkor sincs baj. Kurt Vonnegut, kedvenc amerikai íróm szavai szerint: Ne érezzenek bűntudatot, amiért nem tudják, hogy mit akarnak az élettől: érdekesebb ismerőseim közül huszonkét éves korában egy sem tudta, hogy mit akar kezdeni az életével. A legérdekesebb negyvenes ismerőseim még most sem tudják. (Avatási beszéd, a teljes szöveg elérhető itt.)

Író akarok lenni. Mosolyogva alszom el ma éjszaka.

Reklámok

A pénz beszél, a kutya ugat

“A pénz nem boldogít.”
Bár mindenki ismeri a mondást, ez csak akkor nyeri el az értelmét, ha az ember elég pénzt gyűjt össze ahhoz, hogy megtapasztalja a pénz feleslegét. És hogy mi a pénz? A pénz nem érmék, bankjegyek, számok összessége egy bankbetéten, hanem a pénz a körülöttünk lévő materiális világ összessége. A pénz a létfenntartástól kezdve a mindennapi túlélésen és a társadalmi helyen át MINDEN a materiális önmegvalósításig.

7652969_orig.jpg

Emlékezetes pillanat az életemben, amikor rendkívül rövid OVB-s (pénzügyi tanácsadó /biztosításközvetítő cég) “karrierem” elején fel kellett vázolnom a pénzügyi céljaimat. (Olyasmi tippeket kaptunk, mint új öltÖny, mobiltelefon, majd tablet, laptop, autó, lakás.) Ezek lehettek volna azok a plusz motivációk, amelyek rávesznek engem, hogy keményebben dolgozzam. Ha jól emlékszem, egy-két úti célt jelöltem ki, másra egyáltalán nem vágytam (azóta is nehezemre esik mindezekre a felsorolt tárgyakra pénzt kiadni). Nem találtunk egymásra a céggel: sosem adtam el egyetlen biztosítást sem, nem dolgoztam különösen keményen és később egy kollégám szerint az utazási céljaim nem voltak pénzügyi célok. Igaza volt. Neki sem voltak pénzügyi céljai, egyébként.
A pénz és a hatalom felerősíti az ember jellemét. Nem változtatja meg alapjaiban, nem tesz jobbá vagy rosszabbá: felerősíti csupán.

patrick-bateman.png.jpg

Jól ismerek egy társaságot, ahol mindenki az átlagfizetés 4-6-szorosat keresi meg. Mielőtt megismertem őket, úgy hittem, ez a nagy bevétel megoldja a materiális problémáikat. Aki 100.000 Ft-ból 110.000-et költ el havonta, az 500.000 Ft-ból 550.000 Ft-ot fog elkölteni havonta. Persze a pénz (általában) nem párolgott el teljesen: jobb autó, lakás, mobil, laptop, esetleg saját lakás saját erőből, egy idő után. Nem mondhatom viszont, hogy pénzügyileg nyugodtak, rendben lettek volna. Aki 100.000 Ft-os fizetésből nagyon előre akar lépni 110.000 Ft-os fizetésre, abban ugyanez az érzés ötszörös fizetésnél is létező lesz. Ezt nehéz elhinni: “Ha nekem kétszer ennyi lenne a fizetésem, semmi gondom nem lenne.” Ritka az, aki meg tud állni és elégedetten hátradőlni: főleg, ha van választása tovább menni… Mindig van feljebb, mindig van, aki gazdagabb, hatalmasabb, ismertebb. Megállni ezen az úton a vágyaink feladását jelenti. Pénzügyi cél ez? Rohadtul nem. Pontos cél nélkül havi X összeg ugyanúgy kevés, mint havi 2X vagy akár 5X is…

A “helyes” – bármit is jelentsen ez – vagy szerencsés életút során a pénz lehetőségeket teremt. Emellett az életkor múlásával az ember, egyre több képességre téve szert, növeli a lehetőségei számát. Ehelyett az ismerőseim karrier-útjat a pénz és idősödés limitálta, méghozzá úgy, hogy fel sem merült, hogy egy magas összeg alatt dolgozzanak. A pénz relatív bősége, amely motiválhatta volna őket a bőség kötelezettségeire/külvilág megváltoztatására, semmi ilyesmit nem tett. (Minden gazdag bűnös, aki csak magára fordítja a jövedelmét? Szerintem egy kicsit igen. Valahol együtt élünk, mi emberek, nem?)

Közülük néhányan eljutottak oda, hogy a nyilvánvalóan motivációjuk a pénz lett. Ez egészen beszűkítette a gondolkodásukat és a mennyiért? kérdés vált elsődlegessé a miért? helyett. Amikor 15 éves koromban egy két hetes biciklitúrára vitt a sakktanárom, az utazási költség 0 Ft volt. Mindenki fizette a saját részét. Most értem csak meg, hogy ingyen vitt el minket. Szervezés, munka, felelősség – és mindeközben saját magának is fizette az utat. Enélkül a biciklitúra nélkül nem hiszem, hogy az lennék, aki vagyok ma. Köszönöm, Herpai József, “Tanbá”.

Vallási katarzis kell ahhoz, hogy a mennyiért? kérdés helyett a miért?-re válaszoljunk a tetteinkkel? Ha van választásunk, van értelme a fontos-at megtenni a kifizetődő helyett? Mi lenne, ha azt mondanám, a legnagyobb elérhető vagyont és személyes célra a Mastercard kártyát lekorlátoznám?

buy-cannot-come-true-friends-Favim.com-2217714.jpg

Te tennél valami fontosat, ingyen?

Te teszel valami fontosat, ingyen?

Képek helye:

http://psychfortheweak.weebly.com/3/post/2014/02/unit-2-motivation.html

http://www.businessinsider.com/american-psycho-style-2013-9

http://favim.com/image/2217714/

Vicious vs virtuous circle

Every baaad thing leads to a vicious circle and every goood thing leads to a spiral leading “upwards”. A virtous circle.

virtuous

1,
If I earn a thousand dollars today I’ll have great new possibilities tomorrow.

If I learn a new language today…

If I try something new today…

If I go on to build a new skill/life on a long term, not only me but my friends/children will benefit from it.

2,vicious.jpg
If I spend some part of my money my opportunities become scarcer.

If I waste my time today…

If I fail to try something new…

If I don’t plan and think a bit about the future I can easily end up having no future any more.

Just the same way as it gets easy to start rolling downhill in a downward spiral one can START stepping up and recreating/reenergizing his life easily. Take this blog: I made a promise to myself to publish a post every day. Let it be a poem, a quick thought or a well-researched contemprary topic about politics. I’d love to make a habit out of it beacuse it is just so important to express my thoughts, research them properly and start heading (finally!) towards something I believe to have importance: for me to be writer as it seems such a “capless” (limitless?) profession: an infinite playground.

One blog post a day is not easy. It’s 1:58 am and it’s a long day ahead tomor today. I’ll take the group to Kutna Hora, a Czech town once – in 1300-1400s as rich and mighty as Prague and where I’ve never been and it’s a looong way by a 22 seater + a trailer to reach Budapest. Still I write. And I go to sleep satisfied. I can hardly believe it…

Képek helye:

https://www.google.cz/search?q=vicious+circle&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwi_9MDXhuLLAhUMOpoKHWBFAloQ_AUIBygB&biw=1366&bih=626#tbm=isch&q=virtuous+circle&imgrc=d9fDRt8Bu07R3M%3A

http://napiangol.blogspot.cz/2012/05/vicious-circle.html

Energiahullám

Az a tervem erre az évre, hogy a Pesten töltött időm minden napján egy idegenvezetést (2-5 óra hosszú) fogok elvállalni.
Azon túl, hogy a gyalogos és bringás idegenvezetés fizikailag szinten tart, a levegőn leszek, az eddigi tapasztalataim szerint ezzel az átlagosan napi 2-3 óra munkával több időm lesz. Paradox állítás, de én biztosan így működöm. Ha délután 2 és 5 között dolgozom, előtte kell valamit csinálnom. Utána pedig nyilván csinálok még valamit.

Ahogy mindezt előadtam egy rég nem látott ismerősnek, ő mindezt mosolyogva nyugtázta: ha ekkora energiahullámokat csapsz, utána csak szörföznöd kell a hullám tetején.

ianwalsh
Egy ilyen hullámnyalábbal szeretnék kezdeni minden napot…

Kép helye: http://www.surfertoday.com/surfing/9386-the-10-commandments-of-the-big-wave-surfer

Mi újat tettél ezen a héten?

A hosszú élet titkáról akartam írni.
De erről fogalmam sincs: mindössze alapszintű biológiai ismeretekkel rendelkezem, csakúgy, mint legtöbbünk.
A boldog életről elmélkedni szoktam azonban. Ismét nem tudom egzakt tudományos tényekkel megindokolni, de szerintem az ősember olyan gondolkodással rendelkezhetett, mint egy értelmes, fejlett állat (mivel ez is volt, persze): aktív életet élve reagálva a külvilágra és odafigyelve a jelen pillanat történéseire. Így a világ az ősember számára folyamatos változással telt, kiszámíthatatlanul folyt.
A továbblépés a nomád, állati életmód bizonytalanságából a letelepedett életmód lett. Az állandóság felváltotta a bizonytalanságot: szükségszerűen vagy nem (miután Peti megveri Pistit a nagyszünetben, ez esetlegesség, egyszeri véletlen is lehet, de néhány évtized távlatából könnyen tűnhet történelmi szükségszerűségnek), de a letelepedettség erősebbnek bizonyult.
Meg lehet változtatni az alapviselkedést, de megölni a vágyat a változásra? Lehetetlen.
Egy szó, mint száz: MI ÚJAT TETTÉL EZEN A HETEN? MI AZ E HETI ÚJ TETTED, ÉLMÉNYED?

A világ leghosszabban élő embere, Jeanne Calment, 85 éves korában tanult meg vívni!

Prága felé a buszban. Te mit kockáztatsz?

Egy Csernus konyvben olvastam valami olyasmit, hogy ha az ember egy hetvegen lehajt az Adriara, mennyire mas erovel kepes visszamenni a hetfoi normalis, 8 ora munkas letbe.
Imadom, hogy Praga fele hajtunk, 22-en, a soforunkkel egyutt es hogy nelkulem nem lenne busz, nem lenne tarsasag, nem lenne pragai ut.
/Persze akkor mas lenne. Most akadalyoztad meg, hogy valaki otthon pihenjen, tanuljon, egyenileg utazzon!/
Bizony. Negativ is, akkent is felfoghato: tettem valamit, teszek valamit.
A magyar hatart magunk mogott hagyva elerunk otthon marad az erzes, hogy /penzt keresni jottem ide, szerveztem meg ezt az utat. Hiszen nem errol volt vagy van szo.
Utasnak erzem magam en is, Praga fele a buszon, szervezokent, vezetokent.
Ha lehetne, ezerszer is lejatszanam a mai napot…
Mi kellhet meg a boldogsaghoz?

-o-

Mit kockaztatsz me ejszaka?

A birdman c. filmben tanultam. Hogy lehet /mindent is kockaztatni.
Mit kockaztatok ma este, ma ejszaka? Egy hanyast a buszban, egy birsagot, egy kint toltott ejszakat (megfazast, elvesztett munkahelyet?)
Kokaztatok ma este, de meg mindig kozelebb a semmihez, mint a mindenhez…

Ingyen idegenvezetés?!

Már két free tour, ingyenes túra volt mögöttem, amelyeken, mint utas, vettem részt, amikor jelentkeztem Budapesten egy free tour idegenvezetőnek. Annak ellenére, hogy az előző alkalmakkor ketten 20-20 eurót hagytunk a guide kezében, biztos voltam benne, hogy egy free tour-on az idegenvezető nem igazán kereshet pénzt.

banner-walk.jpg

Kellemesen csalódtam! Amikor a végső interjúmra vártam, elég random módon két TEK-es figura odajött hozzám és igazoltatott – elbeszélgettünk kicsit és elmondtam nekik, hogy miről is van szó: a vendég eljön, végighallgatja a túrát, majd ad borravalót. Na igen, de mennyi a fizetés?! A fizetés mínuszos. A guide egy meghatározott összeget (máshol a borravaló egy részét, általában felét) visszaad a cégnek. Rabszolgatartás -ez volt az érdeklődő TEK-es ismerős válasza. Akkor éreztem, hogy hülyeség, amit mond, de később, ahogy dolgozni kezdtem, egyre inkább realizálódott bennem, hogy ez milyen ostobaság. Annak ellenére, hogy kollégáim állítása szerint valaki tarthat mínuszos túrát, ez velem még nem fordult elő. Sokkal inkább arról van szó, hogy mint idegenvezető, a túra nyereségének egy részét (az én esetemben minimum 20, maximum 100, átlagban kb. 65-70%-át) viszi haza az ember. A marketing fee itt Budapesten és Európában valahol, cégektől függően 1-2 euró között van, amennyire én tudom.

Sok vagy kevés? Attól függ, hogy:

  • hány ember jön
  • milyen jó túrát tart az ember
  • és persze, hogy mennyire van szerencséje.

De alapvetően sok. Olyan szempontból sok, hogy az utast semmiképp sem húzza le senki. Ha nem tetszik a túra, nem kell, hogy adjon egy 5 Ft-ost sem. Semmit. Ez megfosztja az utast a panaszkodástól. Ajándék lónak, ugye… Aztán megfosztja az idegenvezetőt egy olyan túrától, ahol nemcsak a vendégek, de ő maga is elalszik a saját mondanivalóján.

Fiatalok? Közösség? Humor? Lehúzás nélkül? Free tour!

en2.png

Képek helye:

  1. http://www.homehostelsvalencia.com/free-walking-tour/
  2.  http://www.mallorcafreetour.com/images/2.png